Napról napra többet tudunk a július 15 –én este lezajlott török puccskísérletről és mára egyértelművé vált: Recep Tayyip Erdoğan győztesen került ki az egészből. A puccs-kísérletben egyébként a 600 ezres török haderőnek alig néhány százaléka vett csupán részt, néhány vezérkari tiszt (ezredes és tábornok) vezetésével. A lázadás péntek este 22 óra körül kezdődött, és mindössze 8 óra alatt, szombat reggel 6 órára el is bukott. A rendőrség hatékonyan szállt szembe a felkelő katonai egységekkel, és Erdogan felhívására is olajozottan lepték el az utcákat, hidakat, köztereket az elnökhöz hű civilek. Eközben a hadsereg nagyobbik fele passzívan várta a fejleményeket. Aztán szombat reggelre a lázadók megadták magukat és Erdogan diadalittas magabiztossággal nyilatkozott a médiában arról, hogy helyre állította a rendet. (Képek.) Megkezdődtek a letartóztatások és 3000 tisztet azonnal el is tüntettek (talán soha nem derül ki mit csináltak velük). Az egész puccs lezárult, nagyjából 250 halálos áldozattal. (Blogunk még a puccs éjszakáján írt egy posztot az eseményekről, bár akkor még más következtetések levonásával zárult cikkünk.)

Számomra a puccsban az a képsorozat volt a legmegdöbbentőbb, mely a Boszporusz hídján készült és az önmagukat megadó lázadó katonákat mutatta. A fiatal kiskatonák a hidat biztosították a puccs alatt, majd több ezres, civilekből álló tömeg jelent meg a híd két végén. Az ifjú harcosok nem akartak gépfegyvereikkel a tömegbe lőni, így megadták magukat. Erre a sok-sok ezres dühödt tömeg megrohanta őket és következett a folyamatos rugdosás, verés, véres leszámolás. A katonák egymás hegyén-hátán vonaglottak, fejüket védve, halálra rémülten tűrve az ütlegeléseket. Döbbenetes volt az egészet látni, több okból is. Először is a XXI. századi ember – aki ismeri az elmúlt 200 év történelmét – nincs hozzászokva a földön fekvő, magatehetetlen katonákat verő civilek látványához. Másodszor érzi: itt valami baromira nem stimmel.

fotó: BBC News

És most jön az, hogy az első meglepődés után, lehiggadva felfigyeljünk a furcsaságokra! A lázadók kezdetben szervezettnek tűntek - hiszen nagyon rövid idő alatt foglalták el a stratégiai pontokat - ám később egyik hibát követték el a másik után. Hiba volt, hogy csak az ellenzéki médiát vonták ellenőrzésük alá, a kormánymédiát pedig nem, hiba volt, hogy nem gondoltak Erdogan letartóztatására (vagy ha tettek is rá kísérletet, nem figyeltek oda a kivitelezésre), hiba volt, hogy nem törődtek a rendőri szervek közömbösítésével (vagy maguk mellé állításával), a lakosság meggyőzésével és az ellenzék bevonásával. Hiba volt az is, hogy a hadseregnek csupán 4-5% -át maguk mögött tudva vágtak bele az egészbe és nem gondoskodtak hiteles árnyékkormány – vagyis megfelelő alternatíva – bemutatásáról. És persze a hibák sora még folytatható lenne napestig. Erdogan politikai ellenfelei, a kurdok és a külföldi kormányok el is határolódtak az előkészítetlen kísérlettől. (Hozzátéve: egy polgárháborús, instabil ország veszélyesebb mint egy diktátor uralta rezsim. Ezt a nyugat megtanulhatta már például Kadhafi vagy Szaddám Huszein  eltávolítása után kialakult helyzetekből.)

A lényeg: amatőr, átgondolatlan, szervezetlen és előkészítetlen volt az egész puccskísérlet. Ugyanakkor a lázadás leverése vérprofi volt: a rendőrség egyetlen tagja nem volt részese a puccsnak és azonnal, habozás nélkül, szakszerű hatékonysággal szállt szembe a felkelőkkel. Amellett a lakosság felkérése mintaszerűen működött, Erdogan pont a megfelelő időben került elő, a média éppen jókor és jó időben közvetítette azt, amit kellett.

És most feltehetjük a kérdést: miért volt ennyire amatőr a felkelés és ennyire profi az elfojtás? Két válasz adható erre a kérdésre: az egyik, hogy a felkelést szervező ezredesek és tábornokok rosszul mérték fel a lakosság közhangulatát (vagyis Erdogan népszerűségét) továbbá szintén tévesen kalkuláltak a rendőri szervek lojalitásával, a média aktivitásával és végül Erdogan elnök elszántságát, ügyességét illetően. Ugyanakkor a rendőrség vezetői meg nagyságrendekkel ügyesebbek és profibbak a hadseregnél. Ez már így önmagában kimondva is sántít.

De azt is hozzátehetjük, hogy aki olyan magas rendfokozatig jut, mint egy tábornok, és fél életét a hadseregben tölti, az nagyon jól tudja, hogy mire képes néhány ezer katona, mire képes a rendőrség és hogyan (milyen esélyekkel) lehet átvenni a hatalmat egy diktatúrában. Aki tábornokként lát egy ilyen feladathoz, az egészen biztosan nem jár úgy, hogy katonáit agyonverje egy csapat civil egy hídon, vagy úgy, hogy bármilyen rendőri egység lefegyverezzen harckocsikkal, helikopterekkel, vadászgépekkel, és géppisztolyokkal felszerelt katonákat. (Ilyen nem is volt még a történelemben.) Egy profi katonai vezető eleve bele sem kezd az egészbe a haderő alig öt százalékának támogatásával. Ennyire nem amatőr egyetlen magas rangú tiszt sem.

De nézzük a másik lehetőséget. Ha logikusan gondolkodunk, akkor felvetődhet bennünk, hogy ezeket a szerencsétlen kiskatonákat csak felhasználták és manipulálták. Felvetődhet bennünk, hogy esetleg nem magas rangú, tapasztalt vezérkari tisztek vezették őket, hanem beugrasztott középszintű vezetők. Felvetődhet bennünk, hogy ez az operett-puccs szaglik a szélhámosságtól. A recept nagyon egyszerű: készíts listát a leginkább gyanús és az elnökkel (illetve rendszerével) szemben elégedetlen középszintű és alacsonyabb rangú katonákból, majd a háttérből biztasd őket puccsra. Aztán gondoskodj a szervezett, profi fellépésről, a puccs gyors leveréséről majd lépj fel határozottan a médiában, mint a helyzet ura. Végül a puccsra hivatkozva számolj le minden ellenfeleddel (a hadseregben, a közigazgatásban, a politikai életben és fegyveres testületekben) és vezess be abszolút diktatúrát - a sajtó, a média, az igazságszolgáltatás és a demokrácia korlátozásával, úgymond a „rend érdekében”. Na, ez már sokkal valószínűbb „forgatókönyvnek” tűnik, lássuk be. Ami azt illeti, ezt támasztja alá a tény, hogy a nagy, sztálini típusú tisztogatás és bosszúhadjárat (6000 letartóztatással)  már el is kezdődött Erdogan részéről.

Könnyen lehet, hogy egyszer kiderül majd az igazság. Kiderül, hogy valóban gyengeelméjű, felkészületlen, naiv, és balfék tábornokok pancser kísérlete zajlott e július 15-én, vagy Erdogan mesteri módon megszervezett akciója a teljhatalomért és ellenfelei kiiktatásáért. Egyszer biztosan megtudjuk.

Harmat Árpád Péter

2016.07.17.21:47