A Közel-Kelet forrong: a Hormuzi-szorosban Irán sorra megtámadja az oda érkező tankereket, Törökország harckocsikkal nyomul be a határaihoz közeli kurd területekre Szíriában, Szaúd-Arábiában pedig olajfinomítók ellen zajlanak dróntámadások ismeretlen indítóhelyekről. Ha a különböző térségbeli híreket összerakjuk, egy kétpólusú konfliktusrendszert láthatunk, melyben mindkét oldalon nagyhatalmakat találunk.  

Az egyik fél az USA (és szövetségi rendszere), a másik pedig a putyini Oroszország illetve a Hszi Csin-ping vezette Kína. A két ellenséges tömb proxyháborúkat vív egymással, melyek közül a legjelentősebb a Közel-Keleten zajlik és legveszélyesebb eleme a Szaúd-Arábia és Irán közti konfliktus, mivel ebben az iszlám világot megosztó vallási ellentétek is markánsan megjelennek. [A szaúdi királyság és a perzsa állam összevetése az alábbi ábrán látható. Az ebben szereplő GDP adatok forrása: statisticstimes.com]

Ami az Irán és a szaúdiak közti ellenségeskedés részleteit illeti, a probléma több elemből áll: van benne vallási ellentét - hiszen a perzsa állam a világ síita kisebbségének vezetője (az iszlámon belül), míg Szaúd-Arábia a szunnita többség élén áll - van a konfliktusban hatalmi viszály (mivel mindkét ország regionális vezető szerepre törekszik a Közel-Keleten) és van benne világpolitikai-gazdasági versengés is, hiszen míg Irán saját gazdasági kapcsolatrendszeren dolgozik (Kínával, Oroszországgal és a "harmadik világgal" építve ki gyümölcsöző kapcsolatokat), addig a szaúdiak az USA -val és a nyugati világgal fejlesztik gazdasági összeköttetéseiket. Az említettek miatt nevezhetjük a két állam viszályát "proxyháborúnak", hiszen mindkettejük mögött komoly világpolitikai érdekcsoportok és nagyhatalmak állnak.

Szaúd-Arábia óriási pénzeket költ hadseregére, a harmadik legtöbbet a világon (az USA és Kína után), évente mintegy 70 milliárd dollárt, míg ezzel szemben Irán ennek csak töredékére képes (a 33. helyen áll ezen a téren, mert mindössze 6,3 milliárd dollárt tud évente haderő-fejlesztésekre fordítani). Mégis az a helyzet, hogy a világ hadseregeinek rangsorában (ütőképesség, felszereltség és nagyság alapján) a perzsa állam megelőzi Szaúd-Arábiát, hiszen a 14. helyen áll, míg az olajkirályság egyelőre csak a 25. helyen szerepel (forrás: globalfirepower.com). Az alábbi táblázatban a legtöbb pénzt hadseregeikre fordító országok láthatóak:

Ami a két ország közti rendszeres incidensek illeti (mint a szeptember 14-én végrehajtott dróntámadás), máris számtalan összeesküvés elmélet látott napvilágot. Az egyik szerint kizárólag a jemeni síita vallású (Irán barát) húszi lázadók műve volt a Rijádtól 330 km-re keletre fekvő Abkaik (Abquaiq / Biqayq) nyersolaj-feldolgozó üzem megtámadása és ehhez Iránnak az égvilágon semmi köze nincs. (Tény, hogy a húszik vállalták magukra az akciót.) Ehhez viszont hozzá kell tegyük: a drónok az elemzések szerint nem délről, hanem Irán felől érkeztek és a húszik technikailag mérföldekre vannak attól a szinttől, hogy cirkálórakétákkal és drónokkal hajtsanak vége precíziós csapásokat 1300 km-re lévő célpontok ellen. A másik közkedvelt összeesküvés elmélet szerint maga az USA hajtotta végre az akciót, hogy aztán erre hivatkozva fegyvereket tudjon eladni Szaúd-Arábiának, majd katonákat küldhessen oda (ez részben egyébként meg is kezdődött) és végül megtámadhassa Iránt. Ez ellen szól, hogy az USA így is fegyvereket ad el a szaúdiaknak, jelenleg is állomásoztat amerikai katonákat az olajkirályságban és eddig is hivatkozhatott volna nemzetközi sérelmekre, ha annyira nagyon meg akarta volna támadni a perzsa államot.

A dróntámadás helyszíne: Abqaiq (forrás: Reuters)

A Közel-Keleten külön problémakört jelent Törökország, mely bár elvben a NATO tagja, mégis teljesen önálló külpolitikát folytat, ami kifejezetten nagyhatalmi és expanzív jellegű. Erdogan az amerikaiakat egy esetleges orosz-barátsággal, az oroszokat pedig szorosabb Amerika-szövetséggel zsarolja, így a két nagyhatalom közt nagyrészt független tényező tud maradni. (Ehhez járul hozzá még az is, hogy az EU-t meg azzal zsarolja, hogy ha nem kap pénzt, akkor a kontinensre szabadítja a területén felhalmozódott szíriai menekülteket.) Törökország jelenleg Szíriában alakít ki határai mentén egy védelmi övezetet, részben biztonsága miatt (minden Szíria felől érkező agresszió kivédésére), részben a kurdok távol tartásáért.

Ami a jövőt illeti: nehezen kiszámítható; Irán, érezve az erős orosz és kínai támogatást (melyért olajjal fizet) várhatóan egyre többet enged majd meg magának. Elképzelhető, hogy a világ egyik legfontosabb hajózási útvonalát is lezárja majd, blokádot létesítve a Hormuzi-szorosban. Az is elképzelhető, hogy megmarad a kezdeményező szerepében és proxy szervezetein keresztül - mint a Hezbollah Szíriában és a húszi szövetség Jemenben - folytatja támadásait a szaúdi, izraeli és amerikai érdekeltségek ellen. Ebben az esetben a Közel-Kelet válsága elfajulhat. A perzsa állam atomprogramját is kiteljesítheti, aminek segítségével néhány éven belül világhatalmi tényezővé válhat, mint a Föld 10. atomhatalma (a többi kilenc: USA, Kína, Oroszország, Franciaország, Egyesült Királyság, India, Pakisztán, Izrael és Észak-Korea).

Ha közeljövőt nézzük: a szeptember 14-én végrehajtott iráni dróntámadáshoz hasonló agresszió sajnos újra bekövetkezhet. Kérdés: mennyiszer fogja még Teherán ezeket a támadásokat a húszikra? (Elsőre sem volt túl hihető a dolog, így idővel komikussá válhat, ha többször ilyesmivel próbálkozik.)

A Közel-Keleti térség sorsa és békéje a háttérhatalmak kezében van, így főleg három emberen múlik: Donald Trump amerikai elnökön, Vlagyimir Putyin, orosz vezetőn és a kínai Hszi Csin-ping döntésein.

Ha érdekesnek találtad, várunk Facebook oldalunkon is!