Lezárult az amerikai elnökválasztás és Donald Trump győzelmét hozta. A kérdés már "csak" annyi: milyen Amerika és milyen világ következik a demokratákat váltó, új, republikánus rendszerben, melynek irányítása most egy politikában újoncnak számító, 70 éves ingatlan milliárdoskezébe került.

A népszavazás az egyik legfontosabb demokratikus alapjog szerte a világon. Ha történelmi szempontból nézzük: a XX. század során az úgynevezett "régi demokráciákban" alakult ki először a nép közvetlen megkérdezésének szokása (elsősorban a nagyobb horderejű kérdéseket illetően). Nálunk, Magyarországon a Rákosi-, majd Kádár korszak egypárti rendszereiben, 1949 és 1989 közt nyilván fel sem merülhetett a népszavazás lehetősége, hiszen a véleménynyilvánítás szabadsága nem fért össze a központ akarat és szovjethatalom ideológiáival. Később, a rendszerváltás során a népszavazás aztán bekerült az Alaptörvénybe

Nagy erőkkel dübörög az amerikai elnökválasztási kampány, hiszen a jelenlegi president, Barack Obama nem választható már újra így az USA –nak januártól új elnökre van szüksége. A kérdés már csak az, hogy a republikánus Donald Trump, vagy a demokrata Hillary Clinton lesz e a világ első számú, legfontosabb vezetője?

Sokszor szóba kerülő fogalom és gyakran emlegetett kifejezés mind a szociológia, mind a politika, mind pedig a hétköznapi élet területein az „értelmiségi” maghatározás. Néhányan kifejezetten a diplomával rendelkezőket értik alatta, ám ez a megközelítés alighanem pontatlan (és téves is). Vannak ugyanis szép számmal olyanok, akik diploma nélkül látnak el fontos szellemi feladatokat, vagy végeznek napi 8-10 órában kimagasló szellemi tevékenységet, miközben számtalan diplomás dolgozik fizikai munkakörben, a legminimálisabb elméleti tevékenységet is nélkülözve.

Alig 40 felettiként talán furcsán hangzik az ember szájából, hogy „a mai fiatalok”, de tanárként és a tizenéves korosztályok tagjai közt gyakran mozgó középkorú értelmiségiként, illetve korábbi munkahelyi vezetőként talán mégis megengedhető ennyi fraternizálás, ha valamiféle általános megállapításra készül az ember. Mert tény, hogy egyre többen veszik észre – idősebbek, középkorúak, vezetők, szociológusok – hogy a mai tizen-, huszonévesek több tekintetben problémásabbak a korábbi generációknál.

Az elmúlt évek híradásaiban megjelenő számtalan merénylet, kegyetlenség, terror-akció és tömeggyilkosság hallatán az emberben felmerül a kérdés: mit akar elérni valójában az ISIS? Mire megy ki ez az egész? Pontosan tudni lehet, hogy a 2000 óta lezajlott 10 legnagyobb európai terror-akció (melyekben egyébként közel ezren vesztették életüket) a két legnagyobb iszlamista terrorszervezethez köthető (így vagy úgy). Ezek pedig az Al-Kaida és az Iszlám Állam. Ők kezdeményezték, tervezték vagy támogatták ezeket a gyilkosságokat Európában és ma is az ő embereiktől retteg a kontinens. Mi az tehát, amit a szervezet Közel-keleti és Észak-afrikai központjaiban el akarnak érni?

Mindig voltak és mindig is lesznek olyanok, akik csak összeesküvés elméletekben akarnak és tudnak gondolkodni, történjen bármi is a világban. Ha hirtelen felszökik a cukor ára, akkor tutira a CIA áll a dolog mögött, (hogy ezzel tegyen bennünket tönkre). Ha váratlanul nagy viharok érik országunkat, biztosan Putyin tudományos csoportja csinálja, hogy ezzel gyengítse Európát és fejlett időjárás-befolyásoló gépeivel rombolja mezőgazdaságunkat. A repülők titokzatos vegyi anyagokat szórnak ránk, az izraeliek éjjeli berepülésekkel figyelnek bennünket, a telefonokat, email fiókokat nyugati titkosszolgálatok lesik. A migránsokat pedig természetesen rejtélyes hatalmak "küldik ránk"!

Egyre több a merénylet Európa-szerte. Ha csak a 2000 utáni európai terror akciókat nézzük is, ezerhez közelít az áldozatok száma. (Részletesebben: „Terrorizmus az elmúlt évtizedekben.”) Két kérdés merülhet fel bennünk: 1 Hová fajulhatnak még a dolgok, vagyis még hány és mennyire súlyos terrortámadás vár kontinensünkre? 2 Milyen módon, hogy fog az Európai Unió 510 milliós lakossága reagálni az eseményekre?

Kommentelés és házirend a Pervenimuson

Először is üdvözlünk a Pervenimus blogon! Ha ide keveredtél, akkor feltehetően valamiféle konfliktusod támadt velünk, esetleg egy másik kommentelővel. Ebben az esetben mielőtt elolvasnád kéréseinket (a házirendet illetően) előbb vegyél egy mély levegőt és nyugodj meg!

Tehát nézzük! Blogunk előmoderációs. Ez azt jelenti, hogy amikor beírsz egy hozzászólást nem jelenik meg azonnal, csak miután jóváhagytuk. Ezen a téren némi türelmet kérünk, ugyanis van főállásunk és családunk is, és nyilván ők vannak első helyen nálunk. Előfordulhat tehát, hogy nem megy azonnal a jóváhagyás. De persze igyekszünk. Összesen 5 szabály létezik:

1. Nem jelenik meg egy hozzászólás, ha az trágár, vagy a szerkesztővel szemben személyeskedő, gyalázkodó, hitelrontó ( illetve más kommentelővel szemben értelmetlenül kötekedő).
   
2. Nem jelenik meg egy hozzászólás, ha az teljesen irreleváns a kommentelt tartalommal, azaz nem függ vele össze.
   
3. Nem jelenik meg, vagy törlésre kerül az a hozzászólás, mely az adott posztot értelmetlenül becsmérli a konstruktív kritizálás helyett.
   
4. Egyszeri figyelmeztetés után kitiltás jöhet az offtopic, nyelvtannáci, másokkal személyeskedő vagy gyalázkodó hozzászólásokért.
5. Fenntartjuk magunknak annak jogát is, hogy ne jelentessük meg mindazon hozzászólásokat, melyek nem viszik előre a kommunikációt, és bár nem bántóak, sértőek, vagy trágárak, de nem is tesznek hozzá semmit a poszt témájának értelmes megvitatásához, pl. ugyanazt a "csontot" rágják tovább, alapvető tényeket tagadnak, feleslegesen kötekednek  (velünk, a poszttal vagy másik kommentelővel), illetve semmi újat nem mondanak az előzőekben elhangzottakhoz képest.

*** 

Napról napra többet tudunk a július 15 –én este lezajlott török puccskísérletről és mára egyértelművé vált: Recep Tayyip Erdoğan győztesen került ki az egészből. A puccs-kísérletben egyébként a 600 ezres török haderőnek alig néhány százaléka vett csupán részt, néhány vezérkari tiszt (ezredes és tábornok) vezetésével. A lázadás péntek este 22 óra körül kezdődött, és mindössze 8 óra alatt, szombat reggel 6 órára el is bukott. A rendőrség hatékonyan szállt szembe a felkelő katonai egységekkel, és Erdogan felhívására is olajozottan lepték el az utcákat, hidakat, köztereket az elnökhöz hű civilek. Eközben a hadsereg nagyobbik fele passzívan várta a fejleményeket. Aztán szombat reggelre a lázadók megadták magukat és Erdogan diadalittas magabiztossággal nyilatkozott a médiában