Egyre több a merénylet Európa-szerte. Ha csak a 2000 utáni európai terror akciókat nézzük is, ezerhez közelít az áldozatok száma. (Részletesebben: „Terrorizmus az elmúlt évtizedekben.”) Két kérdés merülhet fel bennünk: 1 Hová fajulhatnak még a dolgok, vagyis még hány és mennyire súlyos terrortámadás vár kontinensünkre? 2 Milyen módon, hogy fog az Európai Unió 510 milliós lakossága reagálni az eseményekre?
Az első kérdésre a logika mentén az a válasz adható, hogy sajnos egyre több akcióra lehet számítanunk. A terrorizmus olyan, mint egy betegség: a kiváltó okát kell megszüntetni, csak akkor szűnnek meg a tünetek is. A kiváltó okokat azonban nagyon nehéz behatárolni. Ok az Iszlám Állam szabad működése, az Al-Kaida létezése, a nemzetközi terrorizmus gazdag és rejtett pénzforrásokból történő szponzorálása (pl. olajmonarchiák „névtelen” milliárdosai, Irán, Szaúd-Arábia, Törökország politikája … stb ), és végül, de nem utolsó sorban: a muszlim vallású fiatalok folyamatos radikalizálódása. Bonyolultak kapcsolódik az egész kérdéskörhöz a migráns válság is, hiszen a válság-övezetekből (Afrika, Közel-Kelet, Ázsia) Európába vándorló tömegekkel érkezők külön problémát jelentenek. Az ő esetükben a vallási, kulturális eltérések, majd a beilleszkedési nehézségeiből eredő kudarcok eleve gyorsíthatják a radikalizálódást. Radikalizálódni pedig nagyon könnyű: ehhez a nagy terrorista szervezetek modern média-eszközei komoly segítséget nyújtanak minden iszlám területről származó fiatal számára. Eleged van a kudarcokból? Nem tudsz beilleszkedni? Állj közénk, ölj keresztényeket és hősként halhatsz meg, egyenesen a dzsannah –ba (mennyországba) jutva. Sajnos ilyen egyszerű. Ezzel el is érkeztünk a második kérdéshez: Hogyan fog az Európai Unió 510 milliós lakossága reagálni az egyre több merényletre?
A kérdés kettébontható: hogyan reagálnak majd az államok és hogyan az egyszerű emberek? Az egyes tagállamok kormányzatai nyilván növelni próbálják majd a biztonsági szerveik költségvetési kereteit, és fokozatosan egyre több területen vezetnek be biztonsági korlátozásokat (egyes utcák, lezárása az autóforgalomtól, több helyen detektorozás bevezetése, motozások, fokozódó rendőri ellenőrzések… stb). Ami az embereket illeti: várható, hogy az általános félelem növekedésével a lakosság tolerancia-szintje csökkenni fog még ott is, ahol egyébként az idegenek elfogadása hagyományosnak tekinthető. Ez pedig együtt jár majd a migráció korlátozásával. Bár kimutatható tény, hogy 2015 januárja óta Európába érkezett 1,5 millió migráns közül csak egy-két ezer hajtott végre erőszakos cselekményeket (lopás, erőszak, merénylet) - ami még az egytized százalékot sem éri el - mégis elmondható, hogy azért van összefüggés a hatalmas mértékű bevándorlás és a kontinensen tapasztalható félelem között.
A migráció korlátozásán túl, az eddig Európába költözött tömegek és a helyi lakosság viszonya is változni fog. Már most vannak jelei annak, hogy bizonyos országokban (és régiókban) egyre nő a negatív megkülönböztetés a szemmel láthatóan idegen helyről származókkal szemben. Az eddigiek alapján pedig az a következtetés is levonható, hogy a terror-merényletek számának emelkedésével mind az ellenségeskedés, mind a migránsok távoltartásának eszköztára egyre radikálisabb lesz. Európa jövőjében éppen az európai életmód és értékrend kerül a legnagyobb veszélybe. Azok a vívmányok, melyekért annyit küzdött kontinensünk a számtalan polgári forradalom és háború során, egytől egyig süllyesztőbe kerülhetnek.
Átmeneti korban élünk, melyben még érezzük a régi, szabad Európa lehetőségeit (polgári szabadságjogok), de közben már előre tekintve megérint bennünket a jövő „erős államainak” rémképe is, melyben csak mindenható rendőri szervek, katonaság és folytonos ellenőrzések közt tudhatjuk biztonságban magunkat. Rá kell ugyanis ébrednünk arra, hogy a kettő együtt sajnos nem megy: nem lehet teljes szabadságban és közben tökéletes biztonságban élni egyszerre, mint ahogyan biztonságos körülményeket sem lehet a szabadságjogok korlátlan fenntartásával szavatolni. Vagyis: szabad vagy, de félned kell, vagy biztonságban vagy (úgy ahogy), de a szabadságod egy részéről le kell mondanod. Olyan dilemma ez, mely a most élő európai generációkat évtizedekre fogja megosztani.
Persze a megoldás-keresés megkezdődött. Hogyan lehet távol tartani a migránsokat jogszerűen, humánusan és mégis hatékonyan? Mit tegyenek a Földközi-tengeren gumicsónakokban hánykolódó feketékkel? (Vissza kéne őket irányítani, de másnap újra csónakba szállnak.) Mit tegyenek az egyes határszakaszokon feltorlódó tömegekkel? Hogyan segítsék az Európába érkezett 1,5 millió bevándorló beilleszkedését? Hogyan szabályozzák ugyanennek a 1,5 millió embernek a családegyesítését? (Ami kétségtelenül megsokszorozhatja számukat.) Hogyan figyeljenek meg országonként két – három ezer (vagy akár 10 ezer) potenciális szélsőségest, akikből bármikor terrorista lehet, és hogyan akadályozzák meg, hogy a nem megfigyelt személyek közül bárki is tömegekkel végezzen?
Nehezen megválaszolható kérdések ezek, de jövőnk kérdései. Mert Európa a szabad gondolkodást, a kreativitást, az egyéni individuum tiszteletét, az érdem szerinti érvényesülést és évezredek kultúrájának, hagyományainak megbecsülését jelenti. És szeretnénk ilyennek is megőrizni.
Harmat Árpád Péter