Nem csak a foci. Minden, ami a közös siker, a győzelem és az optimizmus érzéseit erősíti bennünk. Márpedig éppen ezek azok a dolgok, amelyekre ennek a kis nemzetnek a lehető legnagyobb szüksége van. Híres a pannon-pesszimizmus, az állandó elkeseredés, a negatív gondolatok elterjedtsége, a jövő sötéten látása és a kishitűség. Ezek mind magyar átkok. A többi nép nem is érti, hogy miért vagyunk mi ilyenek. Mert, hogy igenis vannak értékeink, érdemeink és sikereink is. Gyönyörű az országunk, miénk az egyik legszebb főváros a világon, temérdek sikeres feltalálónk, Nobel-díjasunk, sportolónk van, és a Föld minden pontján boldogulnak honfitársaink.
Most itt a foci EB, mely végre felkorbácsolja azokat a bizonyos pozitív gondolatokat bennünk. Elkezdünk hinni abban, hogy mi is lehetünk sikeresek, erősek, nagyok és a többi nemzetnél jobbak. Ezúttal a fociban. Egy kicsit elfelejtjük a szinte genetikailag belénk „plántált” pesszimizmust, melyet történelmünk sikertelen fordulatai erősítettek fel mindannyiunkban. Tény, hogy krónikánk rengeteg kudarcot hozott: ott volt Muhi (a tatár pusztítás) 1241-ben, Mohács (a török elnyomás kezdete) 1526-ban, levert szabadságharcaink 1711-ben és 1849-ben, a két világháború vereségei, a Don-kanyar katasztrófája és végül a legigazságtalanabb dolog, ami néppel valaha megesett: Trianon. Szenvedtünk, tűrtünk, túléltünk.
Ugyanakkor voltak sikereink is, melyekről az előbbi kudarcok miatt sajnos „szeretünk” elfelejtkezni: ott volt 907-ben a pozsonyi csata, melyben hihetetlen győzelmet arattunk a túlerőben lévő hatalmas német seregek felett, ott voltak Hunyadi János és fia Mátyás sikeres hadjáratai (melynek során néhány évre például Bécs is a miénk lett), ott volt a nándorfehérvári és egri csoda, melyben egész világot megdöbbentve győztek hőseink a török túlerő felett, ott volt Hadik András hihetetlen hadjárata 1757-ben, mikor megsarcolta csapataival Berlint és ott voltak a 19-20. század nagy alakjai: Széchenyi, Kossuth, Bethlen, Teleki, akikre méltán lehetünk büszkék.
Most az EB -n bizonyítunk, küzdeni akarásból, találékonyságból, erőből és lelkesedésből. Gyönyörű játékkal vertük meg Ausztriát kettő nullra, majd parádés egykapuzással Izlandot is majdnem lenyomtuk, csak épp a bíró úgy döntött, hogy beáll az Izlandiak közé és kihoz egy döntetlent nekünk. De a meccs a miénk volt és szurkolóink összetartásán, lelkesedésén ámult Európa. Ahogy Dzsudzsi mondta: "nem veszthettünk, hisz 15 millióan voltak velünk a pályán".
Most végre lelkes az ország és elhisszük: nem akármilyen nemzet a miénk. Nagyszerű tudósaink, feltalálóink, gondolkodóink, világhírű színészeink, filmes szakembereink, óriási eredményeket produkáló sportolóink Európa és a világ egyik legnagyszerűbb nemzetévé tesznek bennünket. Most végre egy kicsit talán tényleg elfogadjuk ezt, még ha csak egy pár hetes foci EB időtartamára is. Hajrá Magyarország!
Harmat Árpád Péter