Éppen csak felocsúdtunk a nizzai tömeggyilkosság katasztrófájából, máris itt az újabb tragédia: Törökország a káosz szélére került. Péntek este 10 után sorra jelentek meg a különböző hírportálok cikkei: "puccskísérlet zajlik Törökországban". Éjfél körül annyit lehetett tudni, hogy a világ egyik legerősebb és a NATO második legnagyobb létszámú hadseregének egy része (egy bizonyos Muharrem Köse nevű ezredes vezetésével) saját kezébe vette az irányítást és megszállta a két legfontosabb török város: Ankara és Isztambul stratégiai pontjait. Így a puccsista tisztek kezébe kerültek a fontosabb repterek, hidak és középületek. A korábbi vezetőket, így például a vezérkari főnököt fogságba vetették. Erdogan elnökről éjféltájt még nem voltak megbízható hírek.

Döbbenetes tragédia történt Nizzában, amire nincs és nem is lehet ép ésszel magyarázatot találni. Egy 31 éves tunéziai férfi egy bérelt teherautóval (hűtőkocsival) a francia nemzeti ünnep alkalmából rendezett tüzijáték békés nézői közé hajtott. Összesen két kilométeren keresztül haladt nagy sebességgel a tömegben (cikk-cakkban), hogy minél több embert tudjon elgázolni. Közben még lövéseket is leadott a szerencsétlen áldozatokra. A Promenade des Anglais valóságos mészárszékké változott, mert az emberek nem tudtak azonnal elmenekülni. Mivel egyik oldalon a tenger volt, a másikon pedig a parti házak sora, a legtöbben egymást taposva próbáltak elfutni. Teljes lehetett a káosz. 

A magyar néplélek éppúgy kettős, mint a Kárpát-medencei származástudat. A hazai lakosság egyik fele ázsiai mentalitású: őseit türk, iráni (szkíta), mongol vagy hun népekből valónak szeretné hinni és az erőskezű vezetőket szereti, az ázsiai mintákat követő „bölcs cár”, sztyeppei kagán, nomád nagyfejedelem ősi tiszteletére épülő tekintélyuralmat pártolva. Ugyanakkor a magyar lakosság másik fele nyitott gondolkodású európai, aki a haladás és a közös döntések elvét szeretné követni. Megosztottak vagyunk, de úgy tűnik, az ázsiai mentalitás valamivel nagyobb arányt képvisel a magyarok közt. Különleges aktualitása van mindennek, az Európai Unióval kapcsolatos legújabb hírek és az október másodikai népszavazás tükrében.

Nem csak a foci. Minden, ami a közös siker, a győzelem és az optimizmus érzéseit erősíti bennünk. Márpedig éppen ezek azok a dolgok, amelyekre ennek a kis nemzetnek a lehető legnagyobb szüksége van. Híres a pannon-pesszimizmus, az állandó elkeseredés, a negatív gondolatok elterjedtsége, a jövő sötéten látása és a kishitűség. Ezek mind magyar átkok. A többi nép nem is érti, hogy miért vagyunk mi ilyenek. Mert, hogy igenis vannak értékeink, érdemeink és sikereink is. Gyönyörű az országunk, miénk az egyik legszebb főváros a világon, temérdek sikeres feltalálónk, Nobel-díjasunk, sportolónk van, és a Föld minden pontján boldogulnak honfitársaink.

Ma történelmi harcot fog vívni foci válogatottunk az izlandiakkal. Ha nyerünk, megtörik egy fél évszázados átok, és végre továbbjutunk az EB –n. Nagy tehát a tét! De kik is ezek az izlandiak? Miféle népről és miféle országról van szó?

1920 június 4 –én Franciaországban, egészen pontosan Versailles Grand Trianon épületében a világtörténelem talán legsúlyosabb diktátuma került aláírásra. Példátlan módon egy szuverén ország kétharmadát csatolták el, mindenfajta enyhítés, megegyezés vagy szakmai alapú érdemleges megvitatás lehetősége és esélye nélkül. A végeredmény egy megcsonkított ország és egy soha nem felejtő nemzet lett.

A rendszerváltás óta fokozódó érdeklődés mellett egyre növekvő szinten foglalkoztatja az embereket őseink származásának kérdése. Vajon mely népből származunk? Kik lehettek őseink? Kik a legközelebbi rokonaink? A szkíták, hunok, avarok leszármazási „vonalán” helyezkednek el az „ősmagyarok”, vagy inkább finnugor felmenőkkel rendelkezünk? Esetleg türk elődöket találunk, ha a honfoglalás előtti időket vizsgáljuk? Olyan kérdések ezek, melyekre máig nincs megnyugtató válasz. Ugyanakkor az is tény, hogy erős érzelmi kötődések nehezítik a tisztánlátást. A magyarok egy része ugyanis a szkíta-hun-avar elmélethez valamiféle nemzeti identitás–emóciót társít, mellyel szinte megbélyegzi (és nemzetárulónak tartja) a velük egyet nem értők táborát.

Kommentelés és házirend a Pervenimuson

Először is üdvözlünk a Pervenimus blogon! Ha ide keveredtél, akkor feltehetően valamiféle konfliktusod támadt velünk, esetleg egy másik kommentelővel. Ebben az esetben mielőtt elolvasnád kéréseinket (a házirendet illetően) előbb vegyél egy mély levegőt és nyugodj meg!

Tehát nézzük! Blogunk előmoderációs. Ez azt jelenti, hogy amikor beírsz egy hozzászólást nem jelenik meg azonnal, csak miután jóváhagytuk. Ezen a téren némi türelmet kérünk, ugyanis van főállásunk és családunk is, és nyilván ők vannak első helyen nálunk. Előfordulhat tehát, hogy nem megy azonnal a jóváhagyás. De persze igyekszünk. Összesen 5 szabály létezik:

1. Nem jelenik meg egy hozzászólás, ha az trágár, vagy a szerkesztővel szemben személyeskedő, gyalázkodó, hitelrontó ( illetve más kommentelővel szemben értelmetlenül kötekedő).
   
2. Nem jelenik meg egy hozzászólás, ha az teljesen irreleváns a kommentelt tartalommal, azaz nem függ vele össze.
   
3. Nem jelenik meg, vagy törlésre kerül az a hozzászólás, mely az adott posztot értelmetlenül becsmérli a konstruktív kritizálás helyett.
   
4. Egyszeri figyelmeztetés után kitiltás jöhet az offtopic, nyelvtannáci, másokkal személyeskedő vagy gyalázkodó hozzászólásokért.
5. Fenntartjuk magunknak annak jogát is, hogy ne jelentessük meg mindazon hozzászólásokat, melyek nem viszik előre a kommunikációt, és bár nem bántóak, sértőek, vagy trágárak, de nem is tesznek hozzá semmit a poszt témájának értelmes megvitatásához, pl. ugyanazt a "csontot" rágják tovább, alapvető tényeket tagadnak, feleslegesen kötekednek  (velünk, a poszttal vagy másik kommentelővel), illetve semmi újat nem mondanak az előzőekben elhangzottakhoz képest.

*** 

Értékek

Sokan vagyunk olyanok, akik valahogyan érezzük: kilógunk a sorból. Valami módon különbözünk másoktól - az úgynevezett többségtől - és tőlük eltérően gondolkodunk, más értékrendet vallunk, más ideákban hiszünk. (És nem csak platóni értelemben.) Mi "jövünk" ezen a blogon = pervenimus