Eddig összesen 7 béketervet állítottak össze különböző országok az orosz-ukrán háború lezárására (2022 márciusában Isztambulban zajlott az első egyeztetés mely elakadt a bucsai mészárlás napvilágra kerülésekor, aztán 2022 novemberében Zelenszkij elnök állított össze egy javaslatot, majd 2023 februárjában a kínaiak álltak elő egyel, utána 2023 júniusában afrikai vezetők, rá egy hónapra Indonézia rukkolt elő egy tervvel, később 2024 májusában Kína és Brazília közös béketervet dolgozott kis végül most novemberben a Trump-adminisztrácó állított össze egy 28 pontos javaslat-tervezetet). Mind elbuktak, ahogyan ez a legújabb is el fog, mert Ukrajna nem teheti meg, hogy elfogadja. De milyen lehetne egy mindenki által igazságosnak talált béke?

Lelegőször is annak kellene benne lennie, hogy a frontvonalak status quo szerinti határvonallá alakítása legyen az új demilitarizált határ-vonal Ukrajna és Oroszország között. Nem lehet ugyanis feltételül szabni, hogy Ukrajna adja át a Donbass régióban általa birtokolt területeket, mert ez nem lenne igazságos és nem is fogadná el az az ukrán hadsereg, mivel vérét áldozta minden négyzetcentiméterért amit jelenleg birtokol Donyeck régióban. Ami a Krímet illeti (amit egyébként Nyikita Hruscsov adományozott 1954-ben Ukrajnának és nem volt eredetileg szerves része) már nem lehet visszajuttatni Ukrajnának és hiábavaló is lenne minden ilyen próbálkozás. 

A méltányos békepontok között a második legfontosabb annak kiemelése, hogy nem rendelkezhet senki egy szuverén, önálló állam haderejéről: arról, hogy mekkora lehet és hány főből állhat. Ez természetesen Ukrajna saját döntése kell hogy maradjon, különben nem nevezhető szuverénnek. Harmadikként nagyon fontos rögzíteni konkrét biztonsági garanciákat a fegyverszünet és béke mellé, melyek valós hatalommal bíró, konkrét hadseregek közbeavatkozását helyezik kilátásba arra az esetre, ha Oroszország megszegné az egyezményt. Ennek kiegészítéseként Ukrajna és Oroszország újonnan rögtített status quo szerinti közös határvonala mentén - végig az 1000 km-es határszakaszon - nemzetközi fegyveres erőket kell elhelyezni egy demilitarizált zónában (minimum 90-100 ezres létszámmal és megfelelő haditechnikai eszközökkel). Bár jelenleg az Egyesült Királyságon kívül egyetlen más ország sem akarja (egyelőre) vállalni ezt a szerepet, meg kell találni a módját akár az ENSZ bevonásával is. 

Az említett három kiemelt jelentőségű pont után természetesen még sok-sok pontnak kell következnie például újjáépítésről, a befagyasztott pénzeszközök sorsáról, fogolycserékről, az oroszok által elhurcolt gyerekek hazatéréséről, a közös ügyként megmaradt egyedi esetekről (mint a zaporozsjei erőmű kérdése), határmenti kérdésekről (mint a Dnyeper használata), kölcsönös megnemtámadási paktumról és természetesen a NATO-csatlakozás kérdéséről.

Forrás: Institute for the Study of War AEI's Crirital Threats Project Daniel Kiss/WSJ (2025.04.16.) LINK

Ami Ukrajna NATO csatlakozását illeti: nyilván nem lehet örök érvényű döntést írásban rögzíteni csak adott határidőre vonatkozót, mint például "10 évig nem csatlakozik Ukrajna a NATO-hoz". Amit egyszerű törvényben és nem alkotmányban rögzítenek. És nyilván Ukrajna illetve az EU dönti el, hogy az ország mikor, milyen módon és milyen feltételekkel csatlakozik majd az Európai Unióhoz (és más európai szervezetekhez). Ezekbe a döntésekbe nem lehet beleszólása Oroszországnak vagy Vlagyimir Puyinnak. 

Mindezen felsoroltak így együttesen nevezhetőek valamennyire elfogadható kiindulópontnak egy méltányos fegyverszünethez és békéhez (ne feledjük: előbb a fegyverszünetnek kell következnie).