Lezárult az amerikai elnökválasztás és Donald Trump győzelmét hozta. A kérdés már "csak" annyi: milyen Amerika és milyen világ következik a demokratákat váltó, új, republikánus rendszerben, melynek irányítása most egy politikában újoncnak számító, 70 éves ingatlan milliárdoskezébe került.
Az Egyesült Államok korunk világának legmeghatározóbb állama, mégpedig abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a legerősebb gazdaságot, hadsereget, illetve szövetségi rendszert (és így érdekérvényesítő képességet) is egyszerre birtokolja. Emiatt aztán kiemelten fontos az egész világ számára, hogy ki áll az USA élén. Márpedig most, az elnökválasztás napján nagyon úgy tűnik, hogy jelentős fordulat várható a 2008 óta kormányzó demokrata párti rendszerhez képest. Az elnökválasztási küzdelmek 200 éve már a demokraták és republikánusok összecsapásairól szólnak, melyben az előbbiek afféle európai értelemben vett „baloldalt” képviselnek, míg az utóbbiak inkább a „jobboldali” értékrend hordozói. (Persze a párhuzam több tekintetben „sántít”, mert nem lehet egy az egyben megfeleltetni az említett pártokat és a napjainkra egyre jobban elmosódó politikai oldalakat egymásnak; ugyanakkor mégis ez a megközelítés világít rá legjobban Amerika két politikai táborának különbözőségeire.)
Ha a történelmet nézzük, és az eddigi amerikai vezetőket, a híresebb republikánus elnökök közé tartozott például Abraham Lincoln, Theodore Roosevelt (nem tévesztendő össze a még sikeresebb, ám demokrata Franklin D. Roosevelttel), Herbert Hoover, Dwight Eisenhower, Richard Nixon, Ronald Reagan és George H. W. Bush, illetve fia George W. Bush. Közülük kimondottan sikeresnek bizonyult: Lincoln, Eisenhower, Reagan és az idősebb Bush elnöksége.
Közülük csak ketten voltak republikánusok: Lincoln és Nixon
Hogy Trump ebbe a sorba kerül e majd ciklusa végén, vagy inkább a sikertelen republikánusok közé "teszik" egyelőre a jövő titka. Mindenesetre érdekes életutat járt be. Német és skót felmenők leszármazottjaként, New-Yorkban nőtt fel, majd örökölt ingatlan birodalmat apjától. Ma Trump több száz amerikai ingatlan tulajdonosa, köztük plázák, hotelláncok, felhőkarcolók, irodaházak szerepelnek a nevén. (Övé az Empire State Building 50% -a is.) A leggazdagabb amerikaiak közt tartják nyilván, vagyona közel 4 milliárd dollár. (Ennek állítólag legnagyobb részét "beáldozta" kampányköltségek kifizetésére.) Trump jelenleg a harmadik feleségénél tart, és 5 gyermek apja.
Donald Trump győzelme – és a republikánusok „hatalomátvétele” - nagyon sok tekintetben radikális változásokat hozhat az USA és az egész világ számára. De a változások előtt előbb nézzük meg, hogy kik győztek tulajdonképpen? Trump szavazói bázisának súlypontja a fehér bőrű, protestáns, középvagyonos, hagyományokhoz ragaszkodó jobboldali amerikai rétegekben keresendő. Azokban a rétegekben, akik konzervatív felfogásúak, lelkes hívei az amerikai nacionalizmusnak, miközben ellenséges érzelműek az idegenekkel, bevándorlókkal szemben, bizalmatlanok a színes bőrűekkel és latinokkal kapcsolatban, illetve nehezen viselik a másságot és ragaszkodnak a tradicionális amerikai értékekhez. Ha viszont a Trump mögött álló támogató kört vizsgáljuk, akkor elsősorban az olaj-, és fegyver milliárdos nagytőkések, nagykereskedők, irányváltást váró nagybefektetők csoportjaira kell gondolnunk. Ők tehát azok, akik november 9-én végrehajtották a fordulatot és akik a korábbi Obama-Clinton képviselte demokrata párti, liberális-konzervatív politikát új, republikánus irányvonalra cserélnék.
És most nézzük, mi változhat Trump alatt? Először is új belpolitika kezdődhet, más adópolitikával, irányt váltó gazdaságpolitikai paradigmákkal és legfőképpen a színes bőrű, fekete, latin, ázsiai kisebbségek, illetve migráció új megközelítésű kezelésével. Mint ismeretes Trump zéró toleranciát hirdetne a bevándorlás kérdésében, egyenesen betonfalat emelne a Rio Grande mentén, Mexikó és az USA közé.
Ugyancsak jelentős változások várhatóak az amerikai külpolitikában: bár Trump a kampányában inkább izolacionista politizálást ígért és megnyilvánulásai alapján partneri (baráti) kapcsolatokat készül kialakítani a Putyini Oroszországgal is, valójában agresszív stílusa, nacionalista irányultsága, nagyhatalmi szólamai és főleg a mögötte álló fegyver-lobbi érdekeltségei sokkal inkább a nemzetközi konfliktusok kiélezései felé mutatnak. Így Trump elnöksége alatt hosszabb távon az amerikai – orosz viszony további romlása és a háborús konfliktusokba való keményebb amerikai „beleállás”, illetve részvétel lesz várható. Az igazi rizikót a NATO átalakítása és az európai szövetségesek cserbenhagyása jelenti illetve a nemzetközi helyzet olyan szintű kiélezése, mely akár végzetes közelségbe hozhatja egy komolyabb, világméretű válság (akár háború) bekövetkezését is. Reagan óta (aki színészként került az USA élére 1981-ben) nem volt ennyire tapasztalatlan, illetve a politikában és főleg nemzetközi folyamatokban ennyire járatlan és amatőr elnöke az Egyesült Államoknak. Trump nem rendelkezik szemernyi rutinnal sem a világfolyamatokat illetően. (A kampányban több olyan elszólása is volt, melyek nevetségessé tették járatlanságát a globális témákban.)
A fiatal(abb) Trump és Ronald Reagan
Ugyanakkor tény: annak idején Reagan például sikeres tudott maradni, mert hozzá nem értése dacára jó érzékkel választotta meg tanácsadóit és ügyesen, körültekintően nyúlt a fontos (és kényes) témákhoz. Mindezek miatt végül is népszerű elnök tudott lenni és az amerikaiak újra választották első ciklusa végén. Talán Trump is így jár majd és képes lesz megfelelő emberekkel körülvenni magát, akikre hallgatni is fog.
Azért azt látni kell, hogy az Egyesült Államok politikai berendezkedésében a mindenkori elnöknek óriási szerepe (ás szava) van. Amerika prezidenciális rendszerben működik, vagyis az elnöki hivatalt betöltő politikus döntési mozgástere nagyon jelenetős. Személyisége, önálló véleménye, szándéka, akarata gyakorlatilag megkerülhetetlen. Persze a kongresszus ellenőrzi és le is mondathatja az elnököt (ahogyan ezt megtette például 1974 augusztus 9-én Nixonnal), ám ezzel együtt is a demokratikus berendezkedésű országok közül az USA esetében az egyik legjelentősebb az elnöki hatáskör tekintélye, befolyása és valós hatalma. Vagyis Donald Trump esetleges hibái, politikai analfabétizmusából, agresszív természetéből és intoleráns, szélsőséges, csapongó beállítottságából eredő politikai melléfogásai jórészt nehezen lesznek kivédhetőek a környezetében lévő bizalmi emberek által.
A másik: jelenleg sokan úgy gondolják, hogy a szavazással az amerikai alsóbb rétegek (dolgozó tömegek) mondtak ítéletet a velük kevéssé törödő Obama-Clinton féle demokrata rendszer felett. Ugyanakkor nem árt végiggondolni, hogy ugyanezen tömegek Trump alatt még kevesebb jóra számíthatnak. Trumptól ne nagyon számítson senki toleranciára, a gyengék megsegítésére, a más vallásúak, kisebbségiek, bevándorlók gondjainak megértésére és pláne demokráciát erősítő törvények kezdeményezésére. Mindez nagyon távol áll az egész életében "farkastörvények szerint" élő üzletembertől, aki mindig is az "erősebb eltiporja a gyengét" üzleti filozófia alapján aratta sikereit. Mondjuk talán még mindig ez vele a kisebbik probléma és inkább politikai tapasztalatlansága illetve a nemzetközi ügyekben való teljes járatlansága ad több okot aggodalomra. Mindenesetre a világ óriási bizonytalansággal tekinthet a jövőbe Donald Trump megválasztása után.
Harmat Árpád Péter
Ha érdekesnek találtad, keress bennünket a Facebook -on is!
2016.11.09.(11:40)