"Egyszer majd a legvégén, amikor mindent úgy alakítasz, ahogyan te akarsz, amikor megöregszel (vagy kezded már magad öregnek érezni), lesz egy pillanat, mikor ráébredsz majd arra, hogy amit te szenvedésnek hittél, az valójában maga az életed volt, az út, melyen csak egyszer lehet végigmenni, a fiatalság, melyet csak egyszer lehet átélni és a család, melyet csak egyszer lehet igazán kiélvezni (a gyerekek kiskorában)... És bánni fogod, hogy nyűgnek érezted az akkori léted, mert már semmit nem tudsz visszacsinálni és újraélni. Akkor, abban a pillanatban törlesztesz majd a fájdalomért is, amit nekem okoztál.

Szerencsére én másként éltem meg a közös éveket: nem követtelek az általad önként választott és mindvégig értelmetlenül megtartott depresszióba, tudtam örülni a családi élményeknek, a gyerekek születésének, kiskorának, a négyesben eltöltött időknek. Ha mást nem is, ezt elértem. Ha soha nem lesz más elégtételem, akkor azzal is beérem, hogy mindezt elmondhatom veled ellentétben."

/2020 július 17./