Váltakozó intenzitással, de évek óta esik szó folyamatosan a világmédiában egy "élő-emberes" Mars-utazásról, mely végre nem csak műszereket, szondákat vagy Mars-járó járműveket, hanem élő, hús-vér embereket is eljuttatna a vörös bolygóra. Most, hogy az InSight űrszonda nagy hírértékű felfedezésekről küld jelentéseket a Földre (szeizmikus aktivitásokról), érdemes áttekintenünk az egész elképzelés esélyeit.
Az első ember készítette szerkezet egyébként 1971. november 27-én érte el a Marsot, ez volt a szovjet Marsz–2, melynek landolása azonban sikertelen lett. Ám hat nappal később a Marsz–3 már elérte a felszínt, ám alig fél perccel később el is némult. Az amerikaiak 1976 július 20 -án tettek először műszeres leszállóegységet a bolygóra (ezek voltak a Viking-szondák). Később 1997 július 4-én a szintén amerikai Pathfinder, 2008 -ban pedig a Phoenix űrszonda szállt a Mars felszínére. Újabb 4 évvel később, 2012 augusztus 6 -án a Curiosity érkezett a Marsra, és talaj illetve szikla mintákat tudott venni (önjáró berendezésével). Legutoljára, 2018 november 26-án szállt le a Marson egy szonda, az InSight. A közel 1 milliárd dolláros küldetés célja a Mars belső szerkezetének tanulmányozása szeizmométeres vizsgálatokkal.
De miért olyan érdekes számunkra Mars, hogy annyira szeretnénk meghódítani? Egyáltalán mit tudunk róla? Ha adatait nézzük, érdemes azokat összevetnünk a Földével és a Naprendszer többi kőzetbolygójával. [A táblázat forrása: jegyzettár blog] A távolsági adatok forrása: LINK
A Mars egy Földünkkel szomszédos kőzetbolygó, mely nevét a római had-isternről kapta. Méretét tekintve kisebb, mint a Föld, hiszen átmérője a fele, felszíne a negyede, tömege pedig a nyolcada bolygónkénak. Átlagos sűrűsége a Földénél 30% -kal alacsonyabb (a Holdéhoz hasonló), nincs belső fémes magja. Helyzetét illetően a világűr léptékét használva hozzánk közelinek számít, hiszen a Nap körül keringő kőzetbolygók sorában a negyedik helyen szerepel: először (a Naphoz legközelebb) a Merkúr kering, majd következik a Vénusz, utána a Föld, végül a Mars. Tőlünk mért távolságát nem lehet állandó értékben meghatározni, lévén, hogy a Mars és a Föld is állandó mozgásban vannak. Legközelebbi helyzetében 56-58 millió kilométerre van tőlünk, legtávolabbi pozíciójában pedig 402 millió kilométer köztünk a távolság.
Ha mégis egy konkrét számadatot kellene mondanunk, akkor 225 millió kilométer a legjellemzőbb távolság. Ennek irdatlan mértékét csak akkor látjuk, ha belegondolunk abba, hogy a Hold (mely az egyetlen égitest, ahol eddig ember járt) épp 384 400 km -re van tőlünk. Ennek 585 szöröse a Föld-Mars távolság. Megtétele a mai technológiákkal 9 hónap lenne. (Ha Vác városa, mely légvonalban 32 km -re van Budapesttől a Hold, akkor a Föld túloldalán lévő Új-Zéland fővárosa, Wellington lenne a Mars.) [Adatok a Marsról]
Ami a Mars egyéb jellemzői illeti: egy vörös színű, hideg és óriási hegyekkel, kráterekkel, kanyonokkal, illetve vulkánokkal teli bolygóról van szó. Felszínének vörös árnyalatát a rengeteg vas-oxid adja, mely a mindent beborító felszíni por legfőbb összetevője. A bolygó átlag-hőmérséklete -50C fok, a legmagasabb hőértéket a Mars egyenlítőjén mérték, nyáron +20C fokot, a leghidegebbet pedig télen, az egyenlítőtől legtávolabb -140C fokot. (Ne felejtsük: sok-sok millió kilométerrel van messzebb az élet melegét sugárzó Naptól, mint mi.) A napi hőingás is óriási, elérheti a 100 fokot is (nappal 0 fok, este pedig -100 C fok.)
Felmerülhet a kérdés: miért nincs akkor jeges, havas táj a bolygófelszínen, hiszen a klíma teljesen olyan, mint az Antarktiszon. A válasz: mert a Marsnak szinte nincs légköre, ami kevéske akad, az százszor ritkább, mint a Földé. Légkörének 95% -a szén-dioxid, illetve két-két százalékban argon és nitrogén alkotja (de nyomokban oxigén, nitrogén-oxid, neon és kripton is található benne). A légköri nyomás alig 7,5 millibar, szemben a Földön lévő 1013 millibarral. A marsi "levegő" tehát nagyon száraz, nem tud havas, jeges tájat biztosítani. Az északi jégsapka közelében fekvő kráterekben azért előfordul jeges táj, például a Koroljov-kráterben.
A gravitáció alig 37% -a a földinek, bár a Holdon még ennél is sokkal kisebb, alig 17%-a annak, mint amit itt megszoktunk. Az alacsony gravitáció természetesen a Mars kisebb méretéből fakad. A felszínen, ahogyan már említettük rengeteg a hegyvidék: az Olympus Mons például 27 ezer méter magas (több, mint háromszor magasabb, mint a Mount Everest). Ugyanakkor a Valles Marineis szakadék 7 km mély és 200 km széles. (Emlékeztetőül: a Grand Canyon legmélyebb pontját is "csak" 1,8 km mélységű, szélessége pedig maximum a 29 km-t éri el.) Érdekesség, hogy a Mars körül két hold is kering, a Phobosz (félelem) és a Deimosz (rettegés).
Mars-kolónia
Ami a legnagyobb problémát illeti a Mars lakhatóságát vagy legalábbis emberi ott tartózkodását illetően, az az emberre halálos mértékű kozmikus sugárzás és napsugárzás. Ez épp negyven-szerese a földinek, vagyis az emberre nézve végzetes volumenű. A dolog hátterében az áll, hogy a Marsnak egyáltalán nincs mágneses tere, mely megvédené felszínét a világűrből érkező sugárzástól. Ráadásul a rendkívül ritka légkörben a kozmoszból érkező meteoritok sem tudnak elégni, így azok állandó becsapódásai is fenyegetnek bármit, ami a Mars felszínén található (emberek, épületek). Ugyancsak gond a fogyasztható víz hiánya. Víz ugyanis csak kis mennyiségben és a felszín alatt, jég formájában található.
Ami egy esetleges Mars-kolónia létrehozásának esélyeit illeti: Dr. Sárneczky Krisztián, az MTA munkatársa szerint erre csak megfelelően átalakított barlangokban lehet mód, melyek védelmet nyújthatnak a sugárzással és a meteorit becsapódásokkal szemben is. De természetesen a kolónia lakóinak élelemmel, vízzel és levegővel való folyamatos ellátása még akkor is gondot jelentene, nem beszélve az alacsony gravitáció egyelőre nem ismert káros hatásairól.
Ami pedig a Marsra történő eljutást illeti: a szakértők szerint az emberiség technológiai fejlettsége elvben már elegendő az út megtételéhez (bár nyilván vannak megoldandó kérdések is az utazással kapcsolatban, mint a 9 hónapos utazási idő lerövidítése, a landolás és visszatérés problematikája), mégis a politika, a finanszírozás, a költségek biztosítása és a háttér-érdekek teszik leginkább kérdésessé az első "élő-emberes" Mars-misszió időpontját.
Ma azonban az optimista felfogású kutatók, elemzők és hozzáértők úgy vélik: 15 éven belül igenis megvalósulhat. Bár az is igaz, hogy már legalább 30 éve halljuk, hogy 5-10-15 éven belül elindul a Mars-expedíció. Ami tény: utoljára 47 éve, 1972-ben lépett ember másik égitestre, mégpedig a Holdra, a hatodik Apollo küldetés alkalmával. Éppen itt lenne már az ideje, egy újabb nagy tudományos ugrásnak (még ha ennek a bizonyos ugrásnak ezúttal 225 millió kilométeresnek kellene is lennie).
Ha érdekesnek találtad, várunk Facebook oldalunkon is!
pervenimus.blog.hu
2019.04.21.(19:58)