A kereken 20 hónapja (2017 januárja óta) hivatalban lévő Donald Trump elnöki tevékenységét ennyi idő elteltével már objektíven is meg lehet ítélni, hisz nem lehet hivatkozni a "kezdeti nehézségekre" és az elődtől "megörökölt" problémák szándékos túlértékelése (vagy a kudarcok okaiként való feltüntetése) sem túl hiteles ennyi idő után.

Már Trump megválasztása sem ment zökkenőmentesen, hisz abszolút számokat nézve (vagyis a leadott állampolgári voksok menyiségét vizsgálva) valójában vetélytársa, (a demokrata párti) Hillary Clinton nyert, csupán a sajátos, amerikai választási szabályok miatt (melyek az egyes jelöltek tagállamonkénti győzelmét vagy vereségét preferálják) jöhetett ki Trump győztesként (ami kormányzati pozícióba hozta a Barack Obama 8 éves időszakát tűkön ülve kiváró republikánusokat). Aztán ott van a két másik kínos körülmény is: egyrészt megvádolták azzal, hogy választási diadalában orosz beavatkozás is szerepet játszott, illetve, hogy megsértette a kampányfinanszírozási törvényt. Ez utóbbi vád mostanában nagyon komoly fejfájást okozhat a már 72. évét is betöltő Trumpnak, hiszen a bíróság is foglalkozik a kérdéssel és volt ügyvédje is elismerte: "... ezeknek a pénzeknek a kifizetésére közvetlenül Donald Trumptól kapott utasítást". 

Ha túl is lépünk a választási csalások gyanúján: Trump eddigi ténykedését akkor is nagyon nehéz pozitívan értékelni. Sokan elismerő eredményének tartják, hogy jól sikerült júniusi találkozója Észak-Korea kommunista diktátorával, Kim Dzsongun elnökkel. Tény, hogy a világot (de leginkább szomszédait) folyamatosan atomtámadásokkal fenyegető koreai rezsim, a találkozó után kevésbé agresszív külpolitikába kezdett. 

Nagyon vegyes Trump Szíriára vonatkozó döntéseinek megítélése is, amit úgy érdemes vizsgálni, hogy javult e vagy inkább romlott beiktatása óta a Közel-keleti válság. Nos, javulást nem látni, ellenben Oroszország még agresszívebben van jelen a térségben és a Szíria diktátora is visszaszerezte hatalmát a polgárháború sújtotta országban. (Friss hír, hogy az oroszok komoly rakétaelhárító rendszereket telepítenek Szíria területére.) A helyzet ma pattanásig feszült és a válság is eszkalálódott: Izrael is jobban lett érintve, illetve a török - orosz - amerikai háromszögben is több lett a feszültség. (Törökország NATO tag, mégis Putyin felé közeledik.)  

Kifejezetten romboló és kártékony Donald Trump NATO -ra vonatkozó megnyilvánulásainak sokasága, melyek közt az USA kilépése is meg lett lebegtetve a meggondolatlan amerikai elnök részéről. Nem jött ez jókor senkinek sem, aki komolyan gondolja a nyugati államok és a demokrácia globális védelmét az egyre erősödő terrorizmus, orosz agresszió és migrációs válság kellős közepén. 

Szintén visszás Trump azon törekvése, hogy visszavonassa az Obamacare -t, mely kifejezetten a szegényebb sorsú és szerény anyagi helyzetű amerikaiaknak kedvez, hiszen 20 millió lakossal bővíti a betegbiztosításba bevontak körét. Kiváltképp úgy tűnhet ellenszenvesnek lépése, hogy többnyire afféle "nép fia" szerepben tetszeleg, aki népéért küzd és az amerikaiakért dolgozik. Barack Obama 8 éves hivatali ideje sok kritikát kapott ugyan, de érdemeinek egy részét ma már szinte mindenki elismeri.

Sokan Trump legnagyobb bűnének a rövidlátó környezet- és klíma védelmi politikáját tartják, hiszen 2017 júniusában bejelentette, hogy az Egyesült Államok kilép a nemzetközi klímavédelmi egyezményből (mely a kiotói egyezményt felváltva jött létre a világ 159 országának összefogásában) és az USA nem támogatja tovább egyetlen dollárral sem a globális klímavédelem ügyét. Nehéz ezt a lépést felelősségteljes döntésnek beállítani és valószínűleg mindenki, aki józan gondolkodású és gyermekei illetve unokái jövőjét fontosnak érzi, értetlenül áll a dolog előtt. Trump rövidtávú gazdasági érdekek miatt gyakorlatilag lenullázta a bolygó jövőjét. Szintén érthetetlen a kisebbségek, bevándorlók elleni már-már hisztérikus kirohanásainak sora, melyek viszont jól illeszkednek a protestáns-fehér-konzervatív-nacionalista amerikaiak "védelmének" politikájába, deklaráltan megcélozva ezen rétegek populista "szolgálatát". 

Az ingatlanokból, szállodákból milliárdossá vált Trump dinasztia sarja napjainkra nagyon megosztó személyiséggé vált: elnöksége kezdetén, az akkoriban megjelent amerikai közvélemény-kutatási adatok szerint népszerűsége alig 45% volt, míg elődjének (Obamának) hivatalba lépésekor 67% -ot mértek. Később, 2017 folyamán és 2018 első hónapjaiban Trump elismertsége még lejjebb zuhant és csak 2018 márciusában mutatott némi emelkedést (újra 40% fölé ment). 

Trump megítélése még sokat változhat, de jelenleg saját hazájában és a legtöbb objektívnak tekinthető elemző véleménye szerint nem tekinthető sikeres vezetőnek. Az USA legjobb és legrosszabb elnökei közt egyelőre az utóbbiak közé sorolódik.