Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, orosz elnök 2018 március elsején megtartott évértékelő beszédében olyan bejelentéseket tett, melyekre felkapta a fejét nem csupán a nemzetközi sajtó, de a haditechnikai fejlesztéseket nyomon követő katonai szakértők, kutatók és hobbi hadi-technikusok világközössége is. A jelzett napon ugyanis az 1999 decembere óta hatalmon lévő moszkvai vezető azt közölte népével (és így a világgal is), hogy ...

A bejelentés kapcsán három eset lehetséges: az első esetben Putyin igazat állít és akkor Oroszország átvette a vezetést a távolsági csapásmérés haditechnikai fejlesztései terén, második esetben az orosz elnök hazudik és az említett fejlesztések valójában max Putyin fejében (esetleg a tervezőasztalon) léteznek, vagy harmadik esetben az orosz vezető "csúsztat" és bár megkezdődtek ugyan a mérnöki előkészületek, ám az egész még gyermekcipőben jár. 

Putyin évértékelője 2018 március elsején a moszkvai Manyézs Kiállítási Csarnokban /fotó: Alekszej Nyikloszkij MTI/EPA/Szputnyik/Kreml/

Ami tény: Oroszország, több mint 10 éve, Szergyukov és Sojgu hadügy-miniszterek alatt, vagyis nagyjából 2007 óta fejleszti növekvő mértékben hadseregét. Ennek a programnak "terméke" a 2015-re kifejlesztett, új típusú T-14 Armata harckocsi, a 2017-ben hadrendbe állt Szuhoj 57 -es, (ötödik generációs) vadászgép és a 2008 óta gyártott, Kamov KA-52 Hokum-B (Alligator) támadó harci helikopter is. (Bár ezek közül kettő: a T-14 harckocsi és a Szu-57 egyelőre "betegeskedik", hisz az Armata fejlesztése - rossz nyelvek szerint - még mindig nem zárult le teljesen, a Szu-57 -ből pedig csak alig 10 db készült el eddig.) A KA-52 viszont valóban a világ egyik legjobb harci helikoptere, koaxális rotorjaival, 300 km/h csúcssebességével és percenként 500 lövésre képes beépített gépágyújával. Ugyancsak élvonalbeli a 2006 óta gyártott Mi-28 Havoc harci helikopter, mely a világ egyik legjobban páncélozott helikoptere. [lásd: lenti képek]

A legújabb fejlesztésű orosz, támadó harci helikopterek

Az orosz hadiipar akárhogyan is nézzük, ma már a GDP közel 5,5-6 százalékát "kapja", hiszen Moszkva majd 70 milliárd dollárt fordít haderő-fejlesztésekre, mellyel Oroszország harmadik helyen áll Kína és az USA után a katonai budget nagyságát illetően. Bár hozzá kell tenni: ez az óriási pénzráfordítás már-már erőn fölüli Oroszország számára, hiszen a Krím 2014-es jogtalan orosz megszállása miatt büntetésül kiszabott nemzetközi embargó (illetve olajár-csökkenés) jelentősen megtépázták az orosz gazdaságot (még nem nem is vallják ezt be Putyinék) Az is figyelemre méltó tény, hogy miközben az orosz GDP (1,28 billió $) csak a 12. legnagyobb a világon, a harmadik legtöbbet költik a hadseregükre, vagyis létezik  8 olyan ország, melyeknek nagyobb ugyan a GDP -je, mint Oroszországnak, mégis sokkal kevesebbet fordítanak a haderejükre. 

A legújabb orosz vadászgép: Szuhoj 57

Putyin tehát úgymond "befektet" az orosz hadsereg fejlesztésébe, hogy felhasználja azt nyomásgyakorlásként a nagyhatalmi politizálásban. Gyakorlatilag állandó fenyegetésben tartja közvetlen szomszédait (pl. Ukrajnát, Grúziát, a Baltikumot és Kelet-Európát), sőt a NATO -t és az Egyesült Államokat is. Lényegében az orosz atom-arzenál és minden új katonai fejlesztés eszköz érdekei érvényesítésében. EBBE a gondolatsorba illeszkedik Putyin március elsején tett bejelentése is, az új fegyverekről, melyek "természetesen" a világ bármely pontját elérő, kivédhetetlen és atomfenyegetést jelentő eszközök, hagy rettegjen a világ. Ezt az elrettentésre alapozott politizálást láthattuk a kommunista Szovjetuniónál és Kim Dzsong Un esetében is. Ha Oroszország önmagát védené az "agresszívan terjeszkedő" NATO val szemben, akkor titokban kezelné új fegyvereit és nem verné azok létezését nagy dobra. Ám, ha az elrettentés a cél és a fentebb említett nagyhatalmi politizálásban kiteljesedő nyomásgyakorlás, akkor nagyon is érthető, Putyin nagy "csinnadrattával" tett bejelentése. 

A válasz tehát a poszt címében feltett kérdésre az, hogy Putyin minden bizonnyal csúsztat  szenzációs bejelentéseivel azért hogy részint erősebb pozícióban legyen a közelgő elnökválasztáson, részint pedig azért, hogy növelje a többi nagyhatalomra gyakorolt orosz nyomást, például Szíria vagy a Krím kérdésében. Úgy is fogalmazhatunk a putyini logika mentén, hogy ha Oroszország katonai világhatalom, (mégpedig az első számú Földünkön), akkor kikerülhetetlen és kihagyhatatlan tényező MINDEN globális kérdésben, többek közt Korea és Szíria ügyében is. Márpedig ez nagyon túlzó beállítás Oroszország valós gazdasági, politikai és egyéb súlyához mérten és az elrettentésre, félelemre, nem pedig a valós teljesítményre, vagy tiszteletre épül.

Mindenesetre a lecke fel van adva az oroszokkal rivalizáló nagyhatalmak számára: fel kell venniük a kesztyűt és részint kideríteniük az igazságot, részint a haditechnikai fejlesztések terén utolérniük (vagy lekörözniük) Putyinékat. Igaz, ha ez megtörténik, az aligha lesz akkora szenzációval és nyilvánossággal szétkürtölve, mint történt ez március elsején, Putyin évértékelőjén.

***

Ha érdekesnek találtad, várunk Facebook oldalunkon is!

2018.03.11.(13:08)