Dubitando ad veritatem pervenimus

Pervenimus

A történelem 5 legnagyobb hatású csatája

2019. július 17. - Harmat Árpád Péter

A világtörténelem tele van fontos és nagy volumenű csatákkal, melyek gyakran új korszakokat nyitottak meg vagy éppen országok, birodalmak sorsát döntötték el hosszú időre. Ezeket az összecsapásokat több szempont alapján lehet vizsgálni, így például a megütköző erők nagysága, a halálos áldozatok száma vagy új fegyverek, stratégiák megjelenése alapján. Az említettek szerint a legnagyobb csatáknak minősített ütközetek közt különleges helyet foglalnak el azok a fegyveres konfliktusok, melyek komoly hatást gyakoroltak a történelem menetére és alapvetően befolyásolták a későbbi évtizedek, évszázadok eseményeit, tendenciáit.

aacsata.jpg

Jelen posztunkban arra vállalkoztunk, hogy a fontosabb korszakokból (ókor, középkor, újkor, XX. század) egy-egy csatát kiválasztva megtaláljuk a világtörténelem 5 legnagyobb hatású összecsapását. Mivel időtartam alapján az ókor tekintjük a leghosszabbnak, - hiszen Kr.e. 3500 és Kr.u.476 közt közel 4 ezer évig tartott - ebből a korból két csatát is választottunk. 

korszakok.jpg

Nézzük tehát azt az 5 fegyveres összecsapást, melyek szerintünk leginkább befolyással voltak az őket követő időszakokra, évszázadokra:

Plataia -i csata (Kr.e. 479)

Az ókori Hellasz történelmének legfontosabb ütközete Athén közelében, Plataia városka szomszédságában zajlott Krisztus előtt 479-ben. A perzsa háborúk korához tartozó ütközetben egyik oldalon a görög poliszok egyesített serege állt, Pauszaniasz spártai király vezetésével (kb. 80 ezer főt számlálva), míg a másikon Mardonius perzsa hadvezér 100 ezres hada sorakozott fel. A csata előzményéhez tartozik, hogy az ekkoriban ereje teljében álló, hatalmas Perzsa Birodalom Kr.e.492-ben és 490-ben is megpróbálta már lerohanni a gazdag hellén városállamokat, csak épp kudarcot vallottak Marathón mezején. Tíz évvel később viszont (Kr.e.480-ban) a vereséget szenvedett Dareiosz fia, Xerxész egy minden korábbinál erősebb hadat indított a Hellasz meghódítására. Thermopülai győzelmük után, bevonultak a kiürített Athénba. Bár flottájuk a szalamiszi tengeri csatában vereséget szenvedett, egy évre berendezkedhettek a legjelentősebb görög poliszban. A görögség Kr.e. 479-ben vett revansot, amikor a városállamok egy 50-80 ezres haderőt állítottak ki a perzsák ellen. (A létszámban a történészek közt ma is vita van.)

plataia2.jpg

A döntő csata Boiotiában zajlott, Athéntől ÉNY -ra. A bronz pajzsokkal és hosszú lándzsákkal felszerelt görög, hoplita nehéz-gyalogság azt követően vívta ki a diadalt, hogy egy spártai harcos parittyával fejbe találta és megölte a perzsák fővezérét, Mardoniost. A csata jelentősége: a perzsák számára egyértelművé vált, hogy a hellén városállamok velük egyenlő erőt képviselnek, így többet nem indítottak nagy támadást ellenül. Bár a hivatalos béke csak Plataia után 3 évtizeddel született meg (kalliaszi béke), ez a csata volt az az összecsapás, mely végleg eldöntötte és hosszú időre stabilizálta az Európa és Ázsia közti erőviszonyokat.

Hadrianopolisi csata (Kr.u. 378)

A Római Birodalom bukásához vezető események első és legjelentősebb csatája a Balkánon zajlott, mégpedig Krisztus után 378-ban. Ekkoriban még egységes formában állt a Római Birodalom (kettészakadására, csak 395-ben, kerül majd sor) de határai közelében egyre nagyobb germán erők mozgolódtak. Ebben a csatában gót törzsek óriási győzelmet arattak a rómaiakon és innentől az egykoron hatalmas Római Impérium védelmi rendszere végleg megroppant.

hadrianopolis.jpg

A germán népek jelentős legnagyobb része a 4. században még a dél-orosz sztyeppén nomadizált (a mai Ukrajna területén), a Fekete-tenger északi partvidékén. A változás igazából akkor kezdődött, amikor egy addig ismeretlen népcsoport a hunok megjelentek a Volga partján és átkelve a folyón (375-ben) Európa felé való vándorlásra késztették az orosz sztyeppéken élő germán népelemeket. A római határokhoz menekülve érkező, békés gótokat Valens császár (és alcsászára Gratianusz) beengedte, sőt engedélyezte letelepedésüket is a Balkánon. A mai Bulgária-Szerbia vidékén, Moesia provinciában élhettek, de ennek fejébe adót kellett fizetniük Rómának és segíteniük kellett a limes védelmét is. Idővel azonban (378-ban) Fritigern vezetésével a vizigótok mégis fellázadtak Róma ellen, a magas adók (és egyéb sérelmek) miatt. Valens császár a római főhaddal ekkor épp Perzsiában hadakozott, de a lázadásra nyugatra fordult, átkelt Európába és a mai Edirne, akkori Hadrianopolis mellett csatát vállalt Fritigernnel. A túlságosan türelmetlen Valens túl korán támadta meg a gótok szekérvárait (nem várva meg a Rómából úton lévő erősítést), ráadásul váratlanul érte légióit a félelmetes vizigót nehézlovasság támadása is. A császár odaveszett a csatában és a római haderő szinte teljesen megsemmisült. A csata jelentősége: a hadrianopolisi ütközet valódi vízválasztó volt, mert innentől a későbbi császárok ritkán mertek nyílt csatákat vállalni a birodalom határaihoz tízezer szám érkező germán törzsekkel, helyette inkább letelepítették őket. Ez viszont az 5. századra anarchikus állapotokat eredményezett: a törzsek egymással és Rómával is háborúkat kezdtek.

Bizánc ostroma (1453)

Bár nem klasszikus értelemben vett nyílt-mezei csata volt, hanem inkább ostrom, jelentőségét tekintve itt a helye Bizánc, vagyis Konstantinápoly elestének is. Európa akkori legnagyobb városa a kereszténység utolsó bástyája volt Kis-Ázsiában és egyben egy ezer éves birodalom utolsó erődítménye is.

bizanci_birod.jpg

A Bizánci Birodalom Kr.u.395-ben jött létre, amikor a Római Birodalom kettészakadt és keleti részén egy görög nyelvű illetve kultúrájú, gazdag és erős állam-alakulat született. Fénykorát a X-XI. században élte, 1000 körül. Ezt a birodalmat a XIII. században megjelenő oszmánok fokozatosan szorították vissza, miközben sorra vették el területeiket (lásd fenti térképet). 1453-ra a hajdan nagy és erős Bizánci Birodalom már csak egyetlen városból, Konstantinápolyból állt, amihez pár kisebb erőd tartozott a Dardanellák és a Boszporusz partjai mentén. Az utolsó császár, a 48 éves XI. Konstantin határozott kézzel igazgatta városát, miközben ahogy tudott, próbált felkészülni a törökök végső ostromára is. Összesen 9 ezer várvédővel rendelkezett, mely haderőnek a leg-ütőképesebb részét a Giovanni Giustiniani vezette, 700 fős genovai-görög őrség alkotta. Mintegy 20km hosszú falrendszert kellett védeniük, rengeteg kapuval.

bizanc_ostroma.jpg

forrás: bibl.u-szeged.hu

Támogatta viszont őket a bizánci flotta is. Velük szemben a 21 éves II. Mehmed szultán hatalmas hadserege állt, 70 ezer harcossal. Náluk a legfontosabb egységet a 10 ezres, puskákkal felszerelt janicsár alakulat jelentette, illetve az ostromágyúk. (Ekkoriban sem az ágyúk, sem a puskák nem voltak még gyakoriak Európában.) Az ostrom 1453 április 6-án kezdődött és 53 napon át tartott. A bizánci flotta hamar a törökök martaléka lett, majd hosszú heteken keresztül zajlott az ágyúzás. Végül 1453 május 26-án Mehmed békét ajánlott és egy cserét: a Peloponnészoszt a városért. Ám Konstantin kitartott. Ezután indult a végső roham: elesett Giustiniani, emberei pedig őrizetlenül és lezáratlanul hagytak egy kisebb kaput, a Kerkoportát. A törökök beözönlöttek a várba és az utolsó összecsapásban a túlerő legyűrte a bizánciakat. Harcban esett el az utolsó bizánci császár, XI. Konstantin is. Az oszmánok óriási vérengzésbe kezdtek és örökre elfoglalták az ezer éves birodalom fővárosát. A Konstantinápolynál hosszú évek óta lekötött törökök is részt vehettek Európa és Magyarország tervezett lerohanásában.

Kahlenbergi csata (1683)

A keresztény Európa és az Oszmán Birodalom közti harc fontos fordulópontját jelentette a Bécs melletti csata 1683-ban, melyben a keresztény seregek diadalt aratva felmentették az ostromlott császárvárost és lehetővé tették, hogy a későbbi években meginduljon az Oszmán Birodalom visszaszorítása és hanyatlása. Egyik oldalon IV. Mehmed szultán hatalmas, 140 ezres serege állt, Kara Musztafa vezetésével, a másikon pedig I. Lipót császár hada, Rüdiger Starhemberg gróf 11 ezer fős őrségével és 5 ezer felfegyverzett bécsi polgárral (viszont több ágyúval, mint amennyi a törököknek volt). Őket támogatta III. (Sobieski) János lengyel király is, aki a támadás előtt kötött török-ellenes szövetséget Lipóttal. Az ostrom 1683 július 14-én kezdődött, amikor a törökök ágyútűz alá vették Bécs falait. Az oszmánoknak sikerült körbezárni és a világtól elvágni a várost, így bécsiek hónapokig tartó éhezésre kényszerültek.

kahlenberg.jpg

A hosszú ostrom alatt a bécsiek elszántsága növekedett, viszont a törököknél a 40 ezres tatár segédhadat vezető Murad Giray kán és Kara Musztafa nagyvezír közt ellentétek mutatkoztak. Az ostrom viszont a nyár végére már hatásosnak kezdett mutatkozni: a török ágyúk lerombolták a főbb bástyákat. Ekkor azonban 1683 szeptember 12-én megjelentek Bécs közelében az augusztus folyamán egyesült császári-lengyel hadak. A lengyelek Sobieski János vezetése alatt 27 ezres lovassággal érkeztek és mivel a török utóvéd csapatok figyelmetlenségből őrizetlenül hagyták a dunai átkelőket, simán juthattak Bécs közelébe, hogy ott egyesüljenek a császári, osztrák erőkkel. A 27 ezer lengyelhez ekkor 47 ezer osztrák-német katona csatlakozhatott, így együttesen 74 ezerre növekedett a felmentősereg. A keresztény csapatok szeptember 12-én Bécstől északra, a Duna jobb partján, Kahlenbergnél ütköztek meg az oszmán főerőkkel, Lotharingiai Károly vezetésével. A törökök és tatárok döntő vereséget szenvedtek, a túlélők fejvesztve, ágyúikat és felszerelésüket hátrahagyva menekültek. A császári csapatok kihasználva a győzelmet azonnal az oszmánok üldözésébe kezdtek és egészen Párkányig, Esztergomig törtek előre. Mintegy 30 hónappal a Kahlenbergi csata után megkezdődhetett Buda visszafoglalásának előkészítése is. A török uralom hivatalosan az 1699-es karlócai békével örökre véget ért Magyarországon.

Sztálingrádi csata (1942/43)

A történelem eddigi legnagyobb világégésének, a második világháborúnak legfontosabb és legnagyobb csatája a Volga partján, Sztálingrádban zajlott 1942 őszén és telén. A hitleri német hadsereg 1941 június 22-én támadta meg a Szovjetuniót, de a Barbarossa-hadművelet nem hozta meg a Führer számára a gyors diadalt, mert Moszkva alatt a németek elszenvedték első nagy vereségüket. A második nagy német offenzívát Hitler a déli frontszakaszon akarta indítani, a Kék-hadművelet (Fall Blau) keretében. Ennek célja a hajdani Caricin városa lett, mely 1925-től a nagy szovjet diktátor, Sztálin nevét viselte. A település elfoglalásától Hitler az oroszok megtörését és rengeteg térségbeli erőforrás (főként olaj) megszerzését remélte. A városért folyó harcban egyik oldalon Friedrich Paulus vezérezredes 6. német hadserege állt (kiegészülve más egységek támogatásával), míg a másikon Vaszilij Csujkov tábornok 62. és 64. szovjet hadserege sorakozott fel.

stalingrad1.jpg

A csata 1942 augusztus 23-án kezdődött amikor a németek a város megközelítésébe kezdtek. Szeptember 10-én Paulus katonái már a városban harcoltak, mely néhány nap alatt szabályos romhalmazzá változott. Szeptember 13-ra a 6. német hadsereget, - mely a Volga-partra próbált kijutni - váratlanul megállították az oroszok. Ekkor már a németek kezén volt a város 90%-a, csupán az északi iparnegyed három nagy gyárában volt erős szovjet ellenállás: a Vörös Barikád fegyvergyárban, a Vörös Október Acélműben és a Dzserdzsinszkij traktorgyárban. Viszont a sztálingrádi védők jelentős utánpótlást kaptak folyamatosan a Volga túlpartjáról, Krasznaja Szloboda faluból, ahova a szovjetek nagy ellátó központot létesítettek és ponton hidak segítségével tartották fenn a sztálingrádiak ellátását. Aztán 1942 november 19-én megindult az Uránusz hadművelet, mely áttört a Sztálingrád feletti és alatti román csapatokon és sikeresen bekerítette Sztálingrád környékét. A szovjetek Kalacsnál zárták be a gyűrűt, mely teljesen elvágta Paulus erőit a német vonalaktól.

stalingrad2.jpg

Kudarcot vallott Göring légihíd kísérlete a katlanban rekedt 300 ezer német ellátására és Manstein felmentési próbálkozásai is sikertelenek maradtak. Végül a németek kifogytak készleteikből és felőrölte őket a minden irányból rájuk nehezedő szovjet túlerő. Paulus 1943 február 2-án adta magát, csapata túlnyomó részével együtt. A németek nagyon komoly vereséget szenvedtek: nem csupán élőerőben és felszerelésben volt tetemes a veszteségük, de lélektanilag is súlyos csapás érte őket. Innentől néhány ellentámadási kísérlet kivételével (mint pl. a kurszki tankcsata volt 1943 nyarán) folyamatos visszavonulásra kényszerültek a háború hátralévő részében.

Öt csata - kettő az ókorból, egy a középkorból, egy az újkorból és egy a XX. századból - melyek hosszú-hosszú időkre megváltoztatták saját koruk erőviszonyait. Plataia mezején eldőlt, hogy a perzsák nem képesek a Hellasz meghódítására és a görögség megmenekül a keletről érkező veszélytől. Hadrianopolis csatájában a Római Birodalom roppant meg, Konstantinápoly elestével az ezer éves Bizánci Birodalom tűnt el a Föld színéről, Kahlenberg csatája az Oszmán Birodalom felett kongatta meg a vészharangot, Sztálingrádban pedig a nácik birodalma indult meg a vereség útján. Mindegyik összecsapás változtatott kicsit a világon.

Természetesen a világtörténelemből rengeteg más, szintén fontos csata is kiemelhető, a prioritási sor nyilván némi szubjektivitással kezelendő. Ezúttal én ezeket választottam. A magyar történelem sorsfordító, nagy csatái külön kategóriaként, legközelebb kerülnek majd bemutatásra.

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad, várunk Facebook oldalunkon is! 

pervenimus_2kocka.jpg

Pervenimus.blog.hu

2019.07.17.(01:00)

Az USA - Irán közti konfliktus 7 fordulópontja és egy háború esélye [49.]

Az Amerikai Egyesült Államok és Irán között már 1979 április elseje óta nagyon rossz a viszony, amikor az iráni forradalom révén megszületett a nyugat- és főképp Amerika-ellenes Iráni Iszlám Köztársaság. Az új perzsa vezetés Homeini ajatollah irányítása alatt teokratikus rendszert teremtett az ázsiai országban, ahol egyházi irányítás alá került a törvényhozás, a végrehajtó hatalom és szinte minden hivatal (a teljes államigazgatási és közigazgatási apparátussal együtt). Az azóta eltelt kerek 40 esztendő szinte semmit nem változtatott ezen, bár Homeini 1989-ben elhunyt, egy másik vallási vezető vette át helyét, aki ma is uralja Iránt, a neve: Ali Hámenei.

iran_usa.jpg

Tovább

A csernobili atomkatasztrófa kérdőjelei [48.]

/A 33 évvel ezelőtti események rekonstruálása/

A HBO csatornán jelenleg futó öt részes minisorozat, melynek címe "Chernobyl" óriási népszerűségnek örvend és újra fókusz alá helyezi a csernobili atomkatasztrófa részleteit. Úgy tűnik az emberek érdeklődése ma sem csökkent az 1986-ban történt tragédiát illetően. A filmsorozat, melyről a Kritikus blog elemzést készített, most újra felidézi a hajdanán történteket.

Az esemény olyan katasztrófa volt annak idején, melyre egy bizonyos életkor felett szinte mindenki emlékszik. Én magam épp 13 éves voltam akkoriban és az atomerőműben történt robbanás napján iskolámmal együtt egy honvédelmi napon vettem részt (vagyis reggeltől késő délutánig a szabadban tartózkodtam) ami miatt később szüleim hosszú évekig aggodalmaskodtak (a hazánk légterébe is eljutó sugárszennyezésre gondolva). A Szovjetunió vezetői napokig tagadni próbálták a tragédiát és csak bizonyos országok (pl. a svédek) számonkérő nyilatkozatai és sugárzás-mérései hatására ismerték el a katasztrófa tényét. De nézzük a tényeket, mi is történt pontosan a csernobili erőműben?

csernobil1.jpg

Tovább

Ki volt az igazi Shakespeare? [47.]

Szerző: Harmat Árpád Péter

William Shakespeare neve mindenhol ismert, ahol emberi civilizáció létezik, hiszen a világirodalom egyik legnagyobb alakjaként és az angol nyelvű dráma-írás illetve költészet legkiemelkedőbb művészeként tekint rá az utókor. Híres drámáit mindenhol játsszák a világ nagy színházai, műveit pedig mindenhol tanítják a fiataloknak. Tragédiái közül például a Hamlet, a Rómeó és Júlia, a Lear király és a Macbeth, vígjátékai közül többek közt A makrancos hölgy, a Sok hűhó semmiért és a Vízkereszt, királydrámái közül pedig például a III. Richárd és a VIII. Henrik (mely élete utolsó műve volt) méltán lett a világirodalom legismertebb alkotása.

shakespeare1.jpg

Tovább

A világ 20 legveszélyesebb városa [46.]

Napjainkra Földünk veszélyes övezetekkel, településekkel teli hellyé változott, hiszen számtalan országban zajlik ma is polgárháború (pl. Líbia, Afganisztán, Szíria, Szudán), több állam közt háborús konfliktus feszül (pl.: Jemen - Szaúd-Arábia) és rengeteg helyen egy-egy szervezet tartja fenn a gyilkosságokkal teli rémuralmat (lásd: a világ legveszélyesebb szervezete). Az ENSZ és a "Citizens' Council for Public Security and Criminal Justice" felmérése alapján, mely elsősorban a 100 ezer lakosra eső gyilkosságok számát veszi alapul, évente alakul ki lista a Föld legveszélyesebb városairól. A lista első 20 helyezettjéből a 12 legrosszabb mutatókkal bíró város Latin-amerikai országban helyezkedik el és a felsorolás folytatásában is csupán két település akad, mely nem tartozik az említett területhez (egy Egyesült Államokban lévő és egy Dél-afrikai település: St. Louis és Cape Town).

aveszelyes_varosok3.jpg

Tovább

Nagyhatalmak ütközőzónája lett Venezuela [45.]

Latin-Amerika hatodik legjelentősebb országa, Venezuela, 14 éven keresztül állt a szocialista Hugo Chavez irányítása alatt, aki 2013 március 5-én bekövetkezett haláláig gyakorlatilag tönkretette az egykoron virágzó olaj-ország gazdaságát. Bár Chavez sikeresen küzdött meg az USA -val, a rák végül legyőzte, ám azzal a megnyugtató érzéssel távozhatott az élők sorából, hogy alelnöke, Nicolás Maduro folytatja majd az általa megkezdett utat. Ám Maduro - az egykori caracasi buszsofőr - közel sem bizonyult olyan ügyes politikusnak, mint mestere hitte. Venezuela 2013-tól egyre nagyobb válságba került: óriásira nőtt az infláció, visszazuhant az olajkitermelés, minden korábbinál magasabb arányúvá vált a bűnözés iés mélypontra zuhant az lakosság életszínvonala.

venezuela.JPG

Tovább

Mars utazás és Mars-kolónia 15 éven belül? [44.]

Váltakozó intenzitással, de évek óta esik szó folyamatosan a világmédiában egy "élő-emberes" Mars-utazásról, mely végre nem csak műszereket, szondákat vagy Mars-járó járműveket, hanem élő, hús-vér embereket is eljuttatna a vörös bolygóra. Most, hogy az InSight űrszonda nagy hírértékű felfedezésekről küld jelentéseket a Földre (szeizmikus aktivitásokról), érdemes áttekintenünk az egész elképzelés esélyeit.

mars1.jpg

Tovább

A világ 10 legerősebb hadserege [43.]

Bár idődről időre előkerül a világmédiában a legerősebb és legnagyobb hadseregek kérdése, valójában állandó változást mutat a helyzet, hiszen az egyes nagyhatalmak különböző mértékben fejlesztik vagy éppen hanyagolják el katonai potenciáljaikat. A sorrend tehát mindig változik, még a legelső 10-15 ország tekintetében is. A 2019-es legfrissebb helyzet szerint például a legelső 4 hadsereg nem változott ugyan, de utána módosulások történtek. 

tankok.jpg

Tovább

A 17 éves amerikai jelenlét vége Afganisztánban [42.]

Érdekes és fontos évforduló kötődik az idei januárhoz a világpolitikában, melyről csak néhány sajtóorgánum tett említést világszerte: az USA afganisztáni háborújának hossza túllépte a vietnami háborúét és ezzel az Egyesült Államok történetének leghosszabb háborújává nőtte ki magát. Az amerikaiak 2001 október 7-én támadták meg Afganisztánt a Tartós Szabadság Hadművelet keretében, így idén februárban már 17 éve és 4 hónapja harcolnak az országban. Donald Trump, amerikai elnök tavaly decemberben tett nyilatkozata alapján azonban idén megkezdik kivonásukat Afganisztánból. Ezzel szemben a vietnami háborúban 1955 novembere és 1973 januárja közt vettek részt az amerikaiak, ami 2 hónappal kevesebb. 

afgan_usa.jpg

Kép forrása: tophdimgs.com

Tovább

A halálbüntetés kérdése és a kivégzések gyakorisága földünkön [41.]

Ha a halálbüntetés kérdése kerül szóba -- bármilyen fórumon is történjen -- legtöbbször nagyon vegyes reakciókra számíthatunk: a harcias pártolástól egészen a merev elutasításig. A halálbüntetést támogatók, vagyis az utilitaristák úgy gondolják, hogy a halálbüntetésnek van visszatartó ereje a bűnelkövetéskor és azt vallják, hogy a becsületes emberek adójából ne tartsanak el évtizedekig gyilkosokat a börtönökben. A halálbüntetést ellenzők, vagyis az abolicionisták ellenben úgy gondolják, hogy az élet elvétele (a hatóságok által) nem befolyásolja a bűnelkövetést és a hosszú évtizedekig történő reménytelen raboskodás nagyobb büntetés a gonosztevők számára mint a gyors halál; amellett a bűnesetek néhány százalékában, ha téves az ítélet, van lehetőség annak helyrehozására (míg egy tévesen végrehajtott kivégzést már semmi sem fordíthat vissza). Jelen poszt nem szándékozik állást foglalni sem pro sem kontra, csupán a jelenlegi helyzetre kíván rávilágítani. (Ami az érveket illeti, EZT a tanulmányt ajánljuk.) Jelen cikk csupán arra szeretne kitérni, hogy földünkön mennyire elterjedt a halálbüntetés és a tényleges kivégzések rendszere. 

Tovább