Jelenleg a világ legnagyobb haditengerészeti flottáinak listáján az Egyesült Államok és Kína után az orosz flotta következik, mely leginkább Vlagyimir Putyin utóbbi években mutatott haderő-fejlesztési politikájának köszönhető. Napjainkban az orosz haditengerészet legütőképesebb egységeit 1 repülőgép-hordozó (Kuznyecov), 2 csata-cirkáló (Kirov osztály), 11 cirkáló, 4 fregatt és 12 atom-tengeralattjáró alkotja. A Nagy Péter csata-cirkáló illetve a felújítás alatt álló Nahimov Admirális a világ legjelentősebb méretű hadihajói közé tartoznak (mindkettő 23-24 ezer tonnás óriás) és rögtön a repülőgép-hordozó fegyvernem után következnek.
A Nagy Péter nehézcirkáló, melyen 760 ember teljesít szolgálatot
Az orosz atom-tengeralattjárók között a Dimitrij Donszkoj a legnagyobb (172 méter hosszú, 23,3 méter széles, 50 ezer tonna vízkiszorítású és 180 ember szolgál rajta). Ez a 30 ütőképes orosz hadihajó - vagyis Putyin flottájának gerince - elegendő ahhoz, hogy Oroszország komoly fenyegetést jelentsen legfőbb riválisára a NATO-ra nézve és versenytársa legyen Kínának is. A sort egyébként a világ legnagyobb hadiflottáinak listáján az említett három tengeri nagyhatalom után Japán, majd az Egyesült Királyság illetve Franciaország folytatja, vagyis ezen országok adják a világ 4., 5., és 6. legnagyobb haditengerészeti flottáját. Közülük a brit flotta fejlesztése zajlik legintenzívebben: 2020-ben két új repülőgép-hordozójuk kerülhet aktív szolgálatba: a HMS Queen Elizabeth és a HMS Prince of Wales. Ezek alig maradnak el az amerikaiak legjobb repülőgép-hordozóitól, például a 100 ezer tonnás USS Gerald R. Fordtól (és a többi 11 hasonló méretűtől), azzal a különbséggel hogy nem atommeghajtásúak. Atommeghajtású hordozói csak az amerikaiaknak vannak.
Az orosz hadiflotta egyébként az említettek mellett még további 82 korvettet, 44 egyéb (kisebb) tengeralattjárót, 13 rombolót és még vagy 180 - 200 kisebb - nagyobb őrhajót, naszádot, aknakeresőt és egyéb úszó alkalmatosságot ölel fel. A nagy ellenfél Egyesült Államok flottája a magasabb harcértékű felszíni hajók terén (mint a repülőgép-hordozók, kombinált-hordozók, cirkálók, fregattok) két és félszeres fölényt élvez: 46:18 arányban. A 18 db stratégiai jelentőségű orosz felszíni hajóval 46 amerikai állítható szembe. Ez az arány azonban nagyobb eltolódást mutat, ha az amerikai rombolókat (Arleigh Burke osztály) is figyelembe vesszük, melyek sokkal korszerűbbek orosz társaiknál. Velük már közel négy-ötszörös az amerikai fölény. (Az atom-tengeralattjárók terén kiegyenlített az erőviszony, bár az arány: 68:56 az USA javára, viszont az orosz tengeralattjárók többsége magasabb harcértékű.)
Az orosz hajóarmada öt világtengeren oszlik el: a Jeges tengeren, a Balti-tengeren, a Fekete-tengeren, a Kaszpi-tengeren és a Csendes-óceánon. Oroszország földrajzi adottságai azonban nem túl szerencsések: kevés ugyanis a megfelelő éghajlatú (jégmentes) és a világóceánok felé is szabadon használható "melegvizű" kikötője.
A Kaszpi-flotta például valójában egy tavi armada (hiszen a Kaszpi-tenger földrajzi értelemben egy tó, ami nincs összekötve az óceánokkal). Hasonló a probléma a Fekete-tengeri orosz haditengerészettel is: csak a NATO ellenőrzésű (törökországi) Boszporuszon és Dardanellákon keresztül futhat ki az óceánokra, a Balti-tenger orosz hajói pedig a szintén NATO-tagállam Dánia szigetei közt érkezhetnek az Atlanti-óceánra. Marad a Jeges-tengeri flotta, mely azonban nagyon kevés jégmentes kikötővel rendelkezik - és azok is csak a NATO-tag Norvégia felségvizein keresztül használhatóak - és a Csendes-óceáni flotta, a Távol-keleti Kamcsatka félszigeten (megint csak nagyon északi és hideg övezetekben).
Az öt flotta közül az utóbbi években az Északi-flotta (Szevernij flot) kapta a legnagyobb fejlesztéseket, hiszen itt szolgál a legmodernebb orosz hadihajók kétharmada, köztük az egyetlen orosz repülőgép-hordozó, a Kuznyecov Admirális, a legnagyobb csatacirkáló a Nagy Péter (Pyotr Veliky) és a legnagyobb orosz atomtengeralattjáró, a Dimitrij Donszkoj. A magasszintű felszereltség dacára az Északi flotta egy jelentős alap-problémmával küzd: az Atlanti-óceán irányába csak NATO által ellenőrzött, norvég felségvizeken keresztül tud kihajózni [lásd fenti térképünket]. Igazság szerint az a vizi útvonal, mely a legnagyobb orosz katonai kikötőkből (Murmanszk, Szeveromorszk, Szeverodvinszk) vezet az Atlanti-óceánra, egy "NATO-beltengeren" vezet keresztül, hiszen minden térségbeli szárazföld NATO tagországhoz tartozik: Izland, Norvégia, Egyesült-Királyság és Dánia révén Grönland is.
A fenti képen együtt látható az orosz flotta két büszkesége: a Nagy Péter csatacirkáló és a világ jelenlegi legnagyobb atom-tengeralattjárója, a Dimitrij Donszkoj.
A lent következő térképen az északi sarkvidék orosz felségvizei láthatóak, melyeket az Atlanti-óceán irányába NATO területek vesznek körül (Norvég-tenger, Grönland, Kanada, Izland).
Mivel a Norvég-tengerre kifutó orosz hadihajók többnyire azonnal az Észak-Atlanti Szövetség látókörébe kerülnek, Oroszország inkább a rejtőzködő hadviselésnek jobban megfelelő atom-tengeralattjáró építéseket preferálja. Így talán kevéssé meglepő, hogy ma az orosz hadiflotta rendelkezik a világ legjobb atommeghajtású, rakétahordozó tengeralattjáróival és az USA -val ellentétben - mely a repülőgép-hordózókra alapozó csapásmérést fejleszti - Moszkva inkább ennek a fegyvernemnek az innovációját támogatja. Ma már nukleáris hadászati drónok hordozására is alkalmas, Poszeidón típusú tengeralattjárókat is készít Oroszország (Belgorod osztály).
A napokban megjelent híradások szerint (Oana Lungescu NATO szóvivő nyilatkozata alapján) októberben több orosz tengeralattjáró-raj is megjelent a "Grönland - Izland - Nagy Britannia vonal" térségében, mely még a hidegháborús időkben sem volt gyakori, hiszen egyértelmű erődemonstrációt és fenyegetést jelent Oroszország részéről a NATO irányába. A modern orosz atom-tengeralattjárók a róluk indítható nagy hatótávolságú rakéták miatt jelentenek komoly veszélyt (mind Észak-Amerikára, mind Nyugat-Európára nézve). Az októberihez hasonló agresszió célja kettős: egyrészt jelzi a világ számára hogy Moszkva bármikor képes tengeralattjáróival eljutni az Észak-Atlanti térségbe (Amerika keleti partját illetve a két kontinens közti kommunikációs kábeleket fenyegetve) másrészt teszteli a NATO reagálását.
A Balti flotta Szentpétervárnál (2019 nyara)
A földrajzi adottságokból és körülményekből adódó nehézségek illetve erősségek mellett kiemelendő, hogy az orosz flotta fejlődése érdekes múltra tekint vissza. Ha az utóbbi 10-11 év orosz hadsereg-fejlesztéseit vesszük górcső alá: a szárazföldi haderő a 2008-as, Anatolij Szergyukov-féle reformok óta, a haditengerészet-flotta pedig a 2012-es flotta-innovációs program óta lendült a bővítés és modernizáció irányába. Putyin állítása szerint 2012 óta az orosz flotta mintegy 80 hajóval bővült, melyek közt 3 stratégiai raktéta-hordozó tengeralattjáró (amellett gőzerővel zajlik az Admiral Nahimov csatahajó felújítása is).
Az orosz flotta története egészen a XVII. század végéig nyúlik vissza, amikor I. (Nagy) Péter cár 1695-ben a törökök kezén lévő Azov ostroma alatt elrendelte egy önálló, orosz kézen lévő, saját hajóflotta megépítését. Az idők során a flotta folyamatosan bővült. Mérföldkövet jelentett a nagy északi háború (1700-1721) mely során az Orosz Cárság jelentős tengerparti területeket (kijáratokat) szerzett Szent Pétervárnál a Balti-tengerre. Innentől már 4 tengeren zajlott flottaépítés: Északi-, Balti-, Fekete-, Kaszpi- és a Csendes óceán. A XIX. században - Napóleoni háborúk alatt és a két Sándor idején (I. és II. Sándor: 1855-1894) - váltakozó intenzitással és sikerességgel működött az orosz flotta bővítése és küzdelme (az egyes háborúkban), miközben (régi tengeri nagyhatalmak mellett, mint Anglia, Franciaország) új tengeri nagyhatalmak is riválisai lettek. Ilyen vetélytársa lett Japán (Csuzima szoros - 1905 japán legyőzi az orosz flottát) és az USA (tengeri győzelmeket arat a Spanyol Birodalom felett: 1898-ban). A két világháborúban az orosz flotta nem játszott jelentős szerepet a harcokban, viszont 1945 után, a hidegháború évtizedeiben óriási fejlesztések zajlottak. A Szovjetunió 1991-es felbomlását nagyon jelentős visszaesés követte - leállt a hadsereg és flotta fejlesztése - melyet csak Putyin hatalomra kerülése állított meg. A flotta romlását a 2000-es években az orosz elnök megállította, majd 2012-től intenzív innováció és bővítés követett. Mára a Föld harmadik legerősebb haditengerészete az oroszok kezén van. Súlypontját az atom-tenegralattjárók jelentik.
Az orosz repülőgép-hordozó fegyvernem azonban úgy tűnik megrekedt egyetlen anyahajónál, mely az 1991-ben hadrendbe állt, hagyományos meghajtású, 65 ezer tonnás Kuznyecov Admirális. Összesen 20 Szuhoj vadászgép és 24 harci helikopter szállítására és bevetésére alkalmas.
Az egyetlen orosz repülőgép-hordozó, az Admiral Kuznyecov
Ami az orosz hadiflotta jövőjét illeti, azt elsősorban az orosz gazdaság állapota befolyásolja. Vlagyimir Putyin elnök egyértelműen és határozottan kiáll az orosz flotta további fejlesztése és bővítése mellett, de pénzügyi lehetőségei nagyban befolyásolják terveit. Jelenleg Oroszország GDP -je alig 1,6 billió dollár, ami jelentősen elmarad riválisaitól (USA: 20 billió $, Kína: 13 billió $) a világ országainak sorában csak ez csak a 12. helyre elég, viszont így is 44 milliárd dollárt tud évente hadseregére és flottájára fordítani. Az évi 44 milliárd dolláros hadiipari-budget a nyolcadik legmagasabb a világon. Az orosz flotta jövője így úgy tűnik a további bővülés felé mutat.
Az orosz flotta két atommeghajtású riválisa: a 2017-ben hadrendbe állt USS Ford és a 2001-ben hadrendbe állt, francia Charles de Gaulle hordozó
Az orosz hadsereg és hadiflotta az elkövetkező évtizedekben is megkerülhetetlenül fontos része marad a világ biztonságpolitikai helyzetének és a nemzetközi politikának.
Harmat Árpád
Ha érdekesnek találtad a posztot, várunk Facebook oldalunkon is!