Ha a halálbüntetés kérdése kerül szóba -- bármilyen fórumon is történjen -- legtöbbször nagyon vegyes reakciókra számíthatunk: a harcias pártolástól egészen a merev elutasításig. A halálbüntetést támogatók, vagyis az utilitaristák úgy gondolják, hogy a halálbüntetésnek van visszatartó ereje a bűnelkövetéskor és azt vallják, hogy a becsületes emberek adójából ne tartsanak el évtizedekig gyilkosokat a börtönökben. A halálbüntetést ellenzők, vagyis az abolicionisták ellenben úgy gondolják, hogy az élet elvétele (a hatóságok által) nem befolyásolja a bűnelkövetést és a hosszú évtizedekig történő reménytelen raboskodás nagyobb büntetés a gonosztevők számára mint a gyors halál; amellett a bűnesetek néhány százalékában, ha téves az ítélet, van lehetőség annak helyrehozására (míg egy tévesen végrehajtott kivégzést már semmi sem fordíthat vissza). Jelen poszt nem szándékozik állást foglalni sem pro sem kontra, csupán a jelenlegi helyzetre kíván rávilágítani. (Ami az érveket illeti, EZT a tanulmányt ajánljuk.) Jelen cikk csupán arra szeretne kitérni, hogy földünkön mennyire elterjedt a halálbüntetés és a tényleges kivégzések rendszere. 

Előtte azonban egy érdekes adat: 2014-ben az amerikai egyetemi tanárok és professzorok 30 év joggyakorlatát vették vizsgálat alá az USA -ban -- az 1973 és 2004 közti időszakot górcső alá véve -- és egy tanulmányt készítettek, mely megdöbbentő eredménnyel zárult. Vizsgálatuk szerint az említett időszakban 340 esetben hoztak téves ítéletet az amerikai bíróságok és ítéltek halálra ártatlan embereket (ezeknek az elítélteknek egy részét már ki is végezték). Az adott évek halálos ítéleteinek 4,1% -a volt téves, ami azóta is sokakat gondolkodtat el. 

Jelenleg a Föld 200 országa közül 74-ben szabnak ki rendszeresen halálos ítéleteket és ezek közül 23-ban végre is hajtják azokat. A demokratikus berendezkedésű államok közül az USA -ban és Japánban lehetséges a halálbüntetés, az európai országok közül egyedül Fehéroroszországban. (Oroszországban elvben kiszabható halálos ítélet, de gyakorlatban nem hajtanak végre kivégzéseket.) Az USA 50 tagállamából egyébként 33-ban lehetséges "csupán" tényleges kivégzés, 17-ben nem szabható ki ilyen büntetés. Az USA -ban 2018-ban 25 kivégzés zajlott (ebből 13 Texasban).

Ami a végrehajtásra kerülő kivégzések globális számát illeti: az Amnesty International szerint 2015-ben 1634 db foganatosított kivégzés történt földünkön, 2016-ban ez a szám 1032 volt, 2017-ben pedig "csak" 993. (De kiemelendő, hogy a közölt adatokhoz hozzá kellene adni az ismeretlen számú kínai kivégzéseket is.) A kivégzések minden évben 23 országban zajlottak, bár 53 államban hoztak halálos ítéletet, szám szerint 2591-et. A különbség abból adódik, hogy 1598 esetben noha volt érvényes halálos ítélet, végül nem került végrehajtásra.

A legtöbb kivégzést végrehajtó országok (2017):

• 1. Kína - ismeretlen (ezer felett lehet)
• 2. Irán - min 507
• 3. Szaúd-Arábia - 146
• 4. Irak - 125
• 5. Pakisztán - 60
• 6. Egyiptom - 35
• 7. USA - 23

A lista azonban nem tökéletes, mert akadnak olyan államok, melyek teljes titoktartással kezelik kivégzéseiket, ilyen Kína mellett Vietnam és Malajzia is. Kína esetében csak közvetett adatok alapján kalkulálnak bizonyos számokat az elemzők; teljes bizonyosság nincs a kérdésben. Vietnam (ami egy másik kommunista diktatúra) szintén nagy talány, bár több nemzetközi megfigyelő is úgy véli: a harmadik legnagyobb számban kivégzéseket végrehajtó ország a Földön és megelőzi még Szaúd-Arábiát is.  

A kivégzések okai közt a gyilkosság, kábítószer-kereskedelem, nemi erőszak, emberrablás, hazaárulás és egyéb vétségek mellett több országban vallási ok is előfordul, ilyen például Irak, Irán, Szaúd-Arábia (és több muszlim ország). Ha a kivégzési módokat vizsgáljuk, akkor a négy leggyakoribbnak az akasztás, a villamosszék, a méreginjekció és az agyonlövés tekinthető. A kivégzések túlnyomó többsége a nyilvánosság kizárásával történik, de előfordulnak nyilvános kivégzések is, például Iránban, Szaúd-Arábiában és Észak-Koreában. A lefejezés egyre ritkább és ma már inkább csak az afrikai-ázsiai régiókban fordul elő (bár a szaúdiak ma is ezt a módszert preferálják és a 2018-ban kivégzett 149 elitéltjüknél is mind fejlevágással oltották ki a bűnöseik életét). Iránban az akasztás a jellemző, Kínában pedig a golyó általi kivégzés, az utóbbi években pedig egyre inkább a méreginjekció.

Ugyanakkor érdekességként megemlíthető, hogy alig több, mint négy évtizeddel ezelőtt, 1977-ben még Franciaországban  is végeztek lefejezést, mégpedig guillotinnal. (Az ominózus esetre 1977 szeptember 10-én került sor Marseillesben.) Még meglepőbb talán, hogy ugyancsak Franciaországban, 1939-ben még létezett nyilvános lefejezés is. Egy bizonyos Eugene Weidmannt fejeztek le az utcán (a versailles-i Szent Péter börtön előtt) gyilkosságért és emberrablásért 1939 június 17-én. Franciaország egyébként 1981-ben törölte el hivatalosan a halálbüntetést. 

Eugene Weidmann nyilvános lefejezése (1939 június 17.)

Sajátosságnak tekinthető, hogy az USA három tagállamában (Utah, Mississippi, Oklahoma) még napjainkban is hajtanak végre sortűz általi (azaz kivégzőosztag közreműködésével zajló) kivégzéseket (legutoljára 2010-ben Utahban volt ilyenre példa). Egyébként ma már a három méreggel (nátrium-pentotál, pancuronium bromid, kálium-klorid) történő halálos injekció a legelterjedtebb kivégzési mód az USA -ban.

Ha a leginkább nevezetes kivégzéseket vizsgáljuk, három sorozatgyilkos kivégzése mindenképp említést érdemel:  közülük kettő amerikai, egy pedig orosz. Ők hárman kétségtelenül rászolgáltak a halálra. Egyikük Andrej Csikatilo 52 ember megöléséért került bíróság elé, melynek ítélete nyomán 1994 február 14-én golyó által végezték ki Roszov közelében, Novocserkasszk börtönében (fejlövéssel). John Wayne Gacy -t összesen 33 férfi meggyilkolásáért ítélték halálra az USA -ban, majd 1994 március 17-én méreginjekcióval végeztek ki Chicagoban. Végül itt van Ted Bundy, aki 30 nő megöléséért került villamosszékbe 1989 január 24-én a floridai Bradford börtönében. 

Amerikában csak az elmúlt évtizedekben több sikertelen kivégzés is előfordult Az egyik legismertebb eset 2009 szeptember 15-én történt az akkoriban 53 éves Romell Broom, színesbőrű elkövetővel, aki 1984-ben egy alig 14 éves kislány megerőszakolásáért és megöléséért került bíróság elé. A férfit 2009-ben méreginjekcióval próbálták meg kivégezni, de két órán keresztül nem találtak nála olyan vénát, mely alkalmas lenne a méreg beadására. Kivégzését végül elhalasztották. Az új időpontot tavaly tette közzé az Ohio -i Legfelsőbb Bíróság, mégpedig 2020 június 17-ét megjelölve.

Ami Magyarországot illeti: nálunk 1988 július 14-én került sor az utolsó kivégzésre (akasztás által). Az elítélt egy bizonyos Vadász Ernő volt, akit gyilkosságért ítéltek halálra. Két évvel később, 1990-ben Magyarország is eltörölte ezt a büntetési módot, mégpedig azért, mert az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta. Jelenleg az Európai Unió összes tagállama számára tiltja a halálbüntetés bevezetését és alkalmazását, mégpedig az Alapjogi Chartára hivatkozva. Mivel hazánk is tagja az EU -nak, így nem dönthet a halálbüntetés visszaállításáról (ehhez ki kellene lépnünk az Európai Unióból).

Ami a szélsőséges kivégzési módokat illeti: a Közel-keleti térségben, ahol eleve a legmagasabb a kivégzések száma (Kína után) egészen extrém esetek is előfordulnak: így a Saria alapján megkövezés (kövekkel halálra dobálás), vagy magasból mélybe lökés. Bár ezek többsége inkább az Iszlám Állam uralta térségekben fordult elő. 

Ha érdekesnek találtad, várunk Facebook oldalunkon is!