Mióta a nemzetközi média megtelt az ukrajnai hadiállapot november 28 -án történt bevezetéséről és az orosz - ukrán kapcsolatok mélypontra zuhanásáról (ukrán hadihajók Krím közelében történt orosz feltartóztatása miatt), sokan gondolkodnak el azon, vajon hogyan is kezdődhetett az egész? A válasz nagyjából 3 fontos pontban foglalható össze.
1. Az orosz - ukrán viszony történelme
Ukrajna több, mint fél millió négyzetkilométeres, hatalmas területe a középkorban még litván és lengyel uralom alatt állt. Ebben a korszakban a Lengyel Királyság még Európa hatalmas részét uralta keleten. A lengyel uralom a XIV. századtól egészen 1667 -ig tartott Ukrajnában, amikor egy 13 éven át tartó lengyel - orosz háborút követően keleti részeit (Dnyeperen túli vidékeit) bekebelezte az erősödő Orosz Birodalom. (Ezt az Andruszovói béke rögzítette.) A főváros, Kijev is ekkor került orosz fennhatóság alá. (Véglegesen 1686 -tól.)
Alig több, mint egy évszázaddal később (1795 -ben) a maradék területek is az oroszokhoz kerültek, főleg Nagy Katalin terjeszkedő politikájának köszönhetően. Ukrajna első önállósodási sikerét (legalábbis az újkorban) az 1917 -es esztendő hozta el, amikor 3 évre megalakulhatott végre a független Ukrajna. Ám 1920 -ban a polgárháborús Szovjet-Orosz Államban a kommunisták kerültek fölénybe, így a Vörös Hadsereg megszállta a területet. Ukrajna hosszú időre újra orosz elnyomás alá került és egészen 1991 augusztus 24 -ig lett a Szovjetunió része. Az említett napon viszont kikiálthatta függetlenségét. Az ország viszontagságai azonban 22 évvel később folytatódtak: 2013 novemberében Viktor Janukovics elnök váratlanul felfüggesztette az Európai Unióval zajló csatlakozási tárgyalásokat és inkább a Putyinnal való összefogást választotta. Az ukrán nép fellázadt és 2013 decemberére a kijevi Majdan tér lett a tiltakozások középpontja. Két hónappal később, 2014 februárjára a Majdanon már fegyvert ragadtak a felkelők és szabályos utcai harcok alakultak ki.
Február 21 -re Janukovics feladta a küzdelmet és Putyinhoz menekült Oroszországba. A kijevi főteret ekkorra már 100 holtest borította. Ukrajnában a parlament kezébe került a hatalom, új választásokat írtak ki és az elnöki széket Petro Porosenko foglalta el. Megkezdődött az a küzdelem, ami ma is zajlik, vagyis az Oroszország és EU közti "manőverezés" időszaka. Néhány napja, 2018 november 25 -én (vasárnap) orosz határvédő FSZB hajók ukrán hadihajókra támadtak, mégpedig a Kercsi szorosnál, ahol szerintük engedély nélkül hajóztak át. Összesen 23 ukrán tengerész került orosz fogságba. Porosenko 2018 november 29 -én kijelentette a világnak: "Vlagyimir Putyin el akarja foglalni Ukrajnát", majd országában azonnali hadiállapotot vezetett be.
A fenti térkép Oroszország európai területeit mutatja. Ezek között szerepel a déli és a kaukázusi szövetségi terület is, melyek együttesen 618 300 km2 nagyságúak (26 millió lakossal). Ennek az övezetnek része ma a Krím is.
2. Oroszország és Putyin doktrinája
A jelenleg 66 éves Vlagyimir Putyin 18 éve áll Oroszország élén. Közel két évtizedes korszakát sokan vizsgálták már, de a legtöbb elemző három tényezőt mindig kiemel politikájával kapcsolatban: az első, hogy az alapvetően jó adottságokkal rendelkező Oroszország gazdasági felvirágoztatását elpuskázta (noha erre történelmi lehetősége lett volna többször is elnöksége alatt); a második, hogy az általa teremtett belpolitikai rendszer erősen autokrata és szabadságkorlátozó; a harmadik pedig, hogy óriási mennyiségű energiát, pénzt és időt áldoz arra, hogy Oroszországot katonai szuperhatalommá tegye, vagy legalább elismertesse a világgal országa különleges státuszát és kiemelt helyét a világ nagyhatalmai között. A három törekvés együtt jelölte ki Oroszország egyik legfontosabb külpolitikai és biztonságpolitikai doktrináját is, nevezetesen, hogy mindenáron őrizze határait ütközőállamok és hozzá lojális országok fenntartásával, illetve a NATO számára rivális hadserege megerősítésével.
A doktrina szellemében zajlott Grúzia 2008 -as kettészakítása (az orosz hadsereg megszállta a Grúziához tartozó Abháziát és Dél-Oszétiát), a doktrina miatt avatkozott be Moszkva 2011 -ben (és azóta is) Szíriában, illetve a doktrina sarkallta Putyint arra, hogy elrendelje az Ukrajnához tartozó Krím félsziget és két Kelet-ukrajnai megye (Luhansk és Donetsk) megszállását is 2014 március elsején (utóbbi megyéket helyi szeparatisták támogatásával tudták orosz érdekszférává tenni). Ezekkel a lépésekkel Oroszország destabilizálni tudta Ukrajnát, így hosszú időre (talán örökre) megakadályozva, hogy az ország a nyugati államokhoz, az Európai Unióhoz és a NATO -hoz csatlakozzon.
3. A Krím félsziget jelentősége és múltja
A Krím az ókor óta a Fekete-tenger legfontosabb központi területe volt. A középkorban (1441-ben) a tatárok birtokába került, majd az újkor évszázadaiban a Török Birodalom hűbéres területe lett. Az Orosz Cárság 1783 -ban tette kezét a félszigetre. Később, 1853 - 1856 között, az orosz - török Krími háború során angol - francia csapatok is harcoltak területén. (A háborút Oroszország vesztette el.) A Lenin vezette bolsevik puccsot követően, az orosz polgárháború alatt (1917 - 1922) komoly harcok színterévé vált, mert a cárt támogató csapatok (fehérek) birtokolták (a vörösök csak 1921 -ben tudták bevenni véglegesen). A Szovjetunió fennállásának időszakában 1954 -ig tartozott Oroszországhoz, majd az ukrán születésű Hruscsov 1954 február 19 -én Ukrajnának "adta". Lakossága ugyanakkor 60% -ban orosz maradt (és ma is kb ennyi az oroszok aránya). A Dunántúl háromnegyedével azonos nagyságú Krím-félsziget a Szovjetunió 1991 -es felbomlását követően, egészen 2014-ig háborítatlanul tartozott Ukrajnához. Ám 2014 március elsején Vlagyimir Putyin parancsára az orosz hadsereg megszállta (mely lépését később egy helyi népszavazással próbálta meg legitimálni). A törvényesítési kísérlet dacára az Európai Unió máig nem ismeri el Oroszország jogát a Krím felett. A megszállás után megkezdődött egy híd építése Oroszország és a félsziget között, hogy közvetlen, szárazföldi kapcsolat épüljön ki a két terület között.
A hidat, mely Európa leghosszabbja lett (18,1 km -es hosszúságával) 2018 május 15 -én adták át, ünnepélyesen. Innentől sajátos helyzet alakult ki, hiszen a hidat birtokló oroszok ellenőrizhették a mögöttes Azovi tengerre - és az ottani ukrán partokra - befutó és onnan kiinduló hajók forgalmát. (A híd alatt, csak egy kijelölt részen tudnak áthaladni hajók.) Így jöhetett létre a november 25 -i incidens is, amikor 6 ukrán hajó próbált engedély nélkül behajózni a szorosba, a hídhoz (legalábbis orosz információk szerint).
Az elkövetkező hónapokban sőt években folyamatos feszültségforrássá válhat a krími híd, mivel az ukrán kikötővárosokat is elzárja és azok megközelítését orosz ellenőrzésűvé teszi.
pervenimus.blog.hu