Dubitando ad veritatem pervenimus

Pervenimus

Az első Holdra szállás és az erről szóló film: Az első ember (2018)

2018. október 14. - Pervenimus

Damien Chazelle rendező idén elkészített filmje, "Az első ember" (First Man) hamarosan a hazai mozikba kerül, hogy megismerjük belőle azokat az 1969 -es eseményeket, melyek az emberiség legelső Holdra szállását előzték meg. Azon a bizonyos, 49 évvel ezelőtti napon ugyanis, 1969 július 20 -án Neil Armstrong és Edwin Aldrin amerikai űrhajósok a Hold felszínére léptek, az Apollo-11 program keretében. (A harmadik űrhajós: Michael Collins nem lépett az égitestre, ő az Apollo űrhajó parancsnoki- és szervizmoduljában maradt.) Az eseményt az egész világ figyelemmel kísérte akkoriban. Korabeli adatok szerint  a világon 600 millió TV néző szemlélte (a Föld minden pontján) a floridai Kennedy Űrközpontból érkező felszállási képeket. A több napos küldetés emlékezetes része volt, amikor Armstrong bal lába először érintette a Holdfelszínt, az emlékezetes mondata kíséretében: 

One small step for (a) man, one giant leap for mankind. / Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.

apollo11_1.jpg

A két asztronauta összesen 22 kg Holdkőzetet gyűjtött, majd visszatért a Földre. Későbbi ugyan további 5 Holdra szállás következett 1969 novembere és 1972 decembere között, ez a legelső volt az, amit a média és közvélemény a legnagyobb érdeklődéssel kísért és amelyet a legtöbb vita is övezett.

Hét évvel ugyanis az említett nagy eseményt követően (1976-ban) egy bizonyos Bill Kaysing megdöbbentő könyvet jelentetett meg Armstrongék tettéről, Soha nem jártunk a Holdon: Amerika harminc milliárd dolláros svindlije címmel. Ezzel kezdetét vette a máig tartó összeesküvés-gyártás arról, hogy a NASA valójában csak megrendezte annak idején (egy Földön kialakított különleges stúdióban) az egész Holdra szállási procedúrát és a valóságban nem is történt meg (legalábbis nem 1969 július 20-án). Később, 2001-ben Kaysing még egy dokumentumfilmet is készített Conspiracy Theory: Did We Land on the Moon? címmel, melyben még azt is hozzátette elméletéhez, hogy annak idején az asztronauták a 8 napos küldetésük alatt végig Föld körüli pályán keringtek, majd visszatértek a Földre. 

apollo11_2.jpg

A kifogások közt hangzottak el a következők: Hold felszínén készített felvételeken lobog az amerikai zászló (holott a Holdon nincs is légkör, tehát szél sem lehet), aztán, hogy nem látszódnak csillagok (pedig kellene), illetve hogy gyanúsak a Hold homokjában lévő lábnyomok (mintha nedves lenne a homok), végül pedig, hogy felvételeken több irányban látszódnak az árnyékok, miközben a Nap az egyetlen fényforrás a Hold felületén (vagyis csak egy irányba lehetnének az árnyékok). A tudományos orgánumok, kutatók azóta többször is igazolták a 69-es Holdra szállás megtörténtét és sorra reagáltak a kifogásokra is, a kételyek és conspiracy theory -k napjainkig megmaradtak. 

A téma tehát aktuális és mindenkit érdeklő maradt még 2018 -ban is. Alighanem erre érzett rá az Universal Pictures, mikor lehetővé tette egy nagyszerű film elkészítését Armstrongék küldetéséről, "Az első ember címmel". Ami Neil Armstrong sorsát illeti: az 1969 -ben 8 napot, 13 órát és 59 percet világűrben töltő repülőmérnök, vadászpilóta és asztronauta a Cincinnati Egyetem professzora lett (1971-1979), majd farmján gazdálkodott és egyszerű életet élt (közben egy aszteroidát, egy Hold-krátert és egy ásványt neveztek el róla). 2012 nyarán hunyt el, 82 éves korában.  

apollo11_0.jpg

Ami a már említett filmet illeti: az alig 33 éves Damien Chazelle - aki már most Oscar díjjal büszkélkedhet a 2016 -os Kaliforniai álom (La La Land) megrendezéséért - készítette el az alkotást, melyhez főszereplőnek Ryan Goslingot kérte fel. (Párosuk és a közös munka jól működött a La La Landnál is). A film minden felesleges pátosztól és heroikus túlzástól mentesen, egyszerű, átélhető formában mutatja be az Apollo-11 program nehézségeit, sikereit és Armstrongék utazását. 

Armstrong visszafogott, zárkózott jellemét, nagyszerűen jeleníti meg Gosling, amiben alighanem szerepe van annak is, hogy a munkában ugyanolyan lelkesen megszállott és magánéletében ugyanolyan mérsékelt (magánéletét féltő) típus, mint maga Armstrong. Egyesek szerint még külsejében is hasonlít az egykori pilótára. (Ennek eldöntését a lenti kép alapján, olvasóinkra bízzuk.)

apollo11_3.jpg

Erős hatást kelt a film látványvilága, melybe eredeti, 1969 -es archiv képek is szerepet kapnak és kulcskarakter Armstrong felesége, Janet (Claire Foy), akinek alakja meghatározza a film hangulatát (a főszereplő és az említett látványvilág mellett). Fontos tényező a zene is, mely időnként szinte elvarázsolja a nézőt. 

Érdekesség, hogy az USA történetének (és tegyük hozzá: az emberiség krónikájának) egyik legfontosabb mérföldkövéről máig nem készült egész estés "nagyjátékfilm" csupán néhány TV- és dokumentumfilm. Chazelle műve egyszerre életrajzi alkotás, dráma és történelmi film, melyben láthatjuk Armstrong magánéleti problémáit, vívódásait és a küldetésen dolgozó 400 ezer ember (!) már-már hősies erőfeszítéseit is, a Kennedy elnök által kitűzött célért: a Hold meghódításáért. A First Man október 18-tól kerül a magyar mozikba.

Ha érdekesnek találtad, várunk Facebook oldalunkon is!

pervenimus_2kocka.jpg

pervenimus.blog.hu

2018.10.14.(14:41)

A bejegyzés trackback címe:

https://pervenimus.blog.hu/api/trackback/id/tr6714300693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kopjás 2018.10.15. 11:42:46

Nagyon jó a poszt! Két dolog érthetetlen csak számomra:

1. Miért van az, hogy 1972 december óta egyetlen Holdra-szállás sem történt?
2. Miért húzódik évtizedek óta az első Marsra szállási kísérlet, holott régóta ígérgetik és az emberiség technikai színvonala is elegendő lenne hozzá?

A filmet én is várom, de gyanítom kicsit lelkizős lesz és kevésbé megy majd rá a technikai dolgokra meg magára a küldetésre.

WAR10CK. 2018.10.15. 13:39:28

@Kopjás: szerintem a válaszok:

1. A hidegháború lezárulásával (1989 után) megszünt az űrverseny is. Nem áldozták költségvetésük akkora arányát az űrkutatásra.
2. Nincs ott a technikai színvonal.

wolves84lb 2018.10.15. 13:40:34

@Kopjás:
1. Jó kérdés, ez bennem is sokszor felmerült már. Ha a 60as években, amikor egy számítógép kis túlzással egy szobányi méretű valami volt, meg tudták csinálni, akkor manapság ez miért nem mindennapos dolog.
2. Azért ez nem épp igaz. Eljutni még csak-csak el tudnának, de emberi áldozat(ok) nélkül jelenleg még kicsi az esélye. Ezt meg manapság nem népszerű bevállalni. Így a technológiának muszáj fejlődnie, hogy reális lehessen a marsi expedíció.

ubu1a 2018.10.15. 17:01:36

Szerintem mindkettőre ugyanaz a válasz: Nem cél mindenáron a Holdra és a Marsra menni. A 60-as években a fő motiváció a hidegháború és a belőle adódó verseny volt. A feszült légkör mellett a hidegháborúnak (technikai szemüveggel nézve) vitathatatlan előnye ugyanis, hogy rendkívüli módon meggyorsította a műszaki fejlesztéseket, amik jó részt az emberiség hasznára is váltak azzal együtt, hogy bizonyos esetekben az erőltetett tempó biztonsági kockázatokat hozott és azokat később kellett kezelni.
A Holdra szállás megvalósítása egy egész kört vert rá az oroszokra. Tudományos haszna pedig nem sok volt a sokadik útnak, már nem hozott újat, a kezdeti lelkesedés alábbhagyott. Ezzel együtt előtérbe kerültek az esztelen költekezés körüli aggodalmak. Mostanra viszont a hidegháború is véget ért, illetve bizonyos fajta versengés ugyan ma is van, de más fronton.
Így a Holdra és a Marsra utazás ma már sokkal inkább "csak" tudományos érdekesség. Állami érdekek hiányában nagyobb szerepet kap a magántőke. Az viszont csak akkor és olyan ütemben fektet bele, hogy abból anyagi értelemben is profitálni lehessen.