Dubitando ad veritatem pervenimus

Pervenimus

A legbékésebb és legveszélyesebb országok [27.]

2018. június 10. - Pervenimus

A világ országainak békés vagy éppen békétlen (veszélyes) jellege az úgynevezett Global Peace Index alapján határozható meg. Az Institute for Economics and Peace (IEP) szervezete által először 2007-ben megalkotott, majd azóta évente újra és újra kiadott mutató, egyetlen számba foglalva jelzi, hogy bolygónk egyes országaiban milyen szintű a biztonsági helyzet, vagyis a terrorizmus, bűnözés és a fegyveres konfliktusok (belső harcok, háborúk ... stb) okozta veszélyeztetettség. A könnyebb áttekinthetőség érdekében az IEP felmérését egy könnyen értelmezhető térképen célszerű tanulmányozni, melyen a sötét és világos zölddel jelöl államok a békés, a sárgával jelöltek a közepesen békés, a naranccsal és vörössel jelöltek pedig a kevéssé biztonságos (sőt a piros esetében kifejezetten veszélyes) államokat jelölik.

beke_index.jpg

A jelzések alapján megállapítható, hogy a biztonság szempontjából legjobb helyzetben Izland, Új-Zéland, Portugália, Ausztria és Dánia van, de kiemelten békésnek számít napjainkban Kanada, Ausztrália és Japán is. Feltűnő, hogy Dél-Amerikában és Afrikában gyakorlatilag nincsenek olyan országok, melyeket a legmagasabb biztonsági kategóriába tartoznának. 

Ami Földünk veszélyes régióit illeti, az IEP szerint Szíria, Afganisztán, Dél-Szudán és Jemen a négy legveszélyesebb ország. Ha alaposabban megvizsgáljuk a felsorolást, egyáltalán nem meglepő: Szíriában még mindig tart a háború, a helyi diktátor, Bassár el-Aszad orosz támogatással erősen tartja pozícióit az ellene harcoló lázadók és a vallási fundamentalisták ellenében (mely két csoport egyébként egymással, sőt a kurdokkal és konfliktusban áll). Dél-Szudán Földünk legifjabb állama, mely hat Magyarországnyi területen (viszont "csak" 12 millió lakossal) 2011 -ben jött létre független államként (kiszakadva Szudánból). Az új ország azonban képtelen uralni belső konfliktusait, így valójában bűnbandák, hadurak és katonai szervezetek kezében van a hatalom. Jemen szintén polgárháborúban áll, vallási csoportok küzdenek egymással a környező muszlim hatalmak folyamatos beavatkozásai közepette. Afganisztánban még mindig anarchikus állapotok uralkodnak, a tálib fundamentalisták hatalmas területeket uralnak, melyeken teljes a létbizonytalanság.

Az említett "négyesfogatot" szorosan követi Líbia, Nigéria, Szomália, Irak, Pakisztán és Törökország is. Vörössel jelölt terület lett napjainkra Oroszország is, a csecsen konfliktus, az Ukrajnával zajló háború és a Közel-keleti orosz beavatkozást követő terror-fenyegetettség miatt. Törökország két okból is indokoltan tartozik a legveszélyesebb országok közé: egyrészt a jelentős (de elnyomott) kurd kisebbség harcai miatt, másrészt a szomszédos szíriai határra küldött hadserege okán. Folyamatosan előfordulhatnak terror akciók Törökország-szerte. Líbia gyakorlatilag kettészakadt: egyik felét ma is az iszlamisták birtokolják. Nigériában a Boko Haram afféle állam az államban, az ország északi részén szinte bármit megtehet. Szomália hadurak kezében van már évtizedek óta, ráadásul itt működik a Föld legtöbb kalózbandája, fenyegetve minden környező hajóforgalmat Afrika szarva közelében. Irak a szíriai válság része, ahogyan Pakisztán meg az afganisztáni helyzettől elválaszthatatlan. Ráadásul a pakisztáni hadsereg állandó készültségben van indiai határa mentén, a sok évtizedes határviták miatt. 

Összességében elmondható, hogy ma Afrika és Ázsia a két legveszélyesebb kontinens, hiszen például Afrikában alig akad biztonságosnak minősíthető ország. Európát és Ausztráliát az IEP zölddel jelöli, viszont Latin-Amerika nagyon felemás képet nyújt: míg Mexikó, Venezuela és Kolumbia egyetlen fokozatra vannak csupán a vörös jelöléstől, azaz kevéssé számítanak békésnek (ami azt illeti inkább veszélyesek), addig Peru, Argentina és Chile európai szintű módon békések. 

Ma, amikor szinte bármikor, bárhová elrepülhetünk, kiemelten fontos, hogy tájékozódjunk a világ biztonságpolitikai helyzetéről. Ebből a szempontból az IEP felmérése és az általa használt GPI mutató, nagy jelentőséggel bír.

Ha érdekesnek találtad, várunk Facebook oldalunkon is!

Ez is érdekes: A Jurassic World 2 tarol a hazai mozikban; de valóban jó film?

pervenimus_2kocka.jpg

pervenimus.blog.hu

***

Az ősmagyarság kérdése [26.]

III. Béla királyunk Mátyás templomban lévő sírhelyének és maradványainak 2013 óta zajló vizsgálata kapcsán merült fel újra sokakban a kérdés: milyen eredetű nemzeti király-dinasztiánk és milyen ősi népektől eredeztethető a magyarság? Bár sok kiváló magyar történész foglalkozott már a témával (pl. Róna-Tas András, Győrffy György, Kristó Gyula, Veres Péter, László Gyula, Tóth Sándor László ... stb) valójában nincs igazi konszenzus a kérdésben. Maguk a források is szegényesek: a bizánci oklevelek, a muszlim források, az orosz évkönyvek és a magyar krónikás-hagyomány is más-más szemszögből láttatja őstörténetünk egy-egy "szeletét".  

feszty_korkep.jpg

A magyarok bejövetele /Feszty-körkép/

Történészeink pedig a forrásokra igyekeznek építeni, ám más-más prioritási sort támogatnak (egyesek a például a legmegbízhatóbbnak tűnő bizánci írásokat preferálják első helyen, mások meg szinte kritika nélkül fogadják el, a korszak után évszázadokkal írt és alkotott magyar krónikások írásait, így Anonymus vagy Kézai Simon gestáit). Van kutató, aki úgy gondolja, hogy néppé formálódásunk messze Ázsia belsejében történt, mások meg az Ural hegységet valószínűsítik. (Itt megemlíteném: amikor Julianus barát 1235-ben, - vagyis 340 évvel a honfoglalás után - a Volga-Káma vidékére, az Urál előteréhez utazott, ott találkozott olyan helyi emberekkel, akik még beszélték a magyar nyelvet. Vagyis azon a vidéken BIZTOSAN éltek annak idején, a IX. század előtt magyarok.)

Abban sincs egyezség, hogy Kárpát-medencébe történő vándorlásunk hogyan, mikor, milyen állomásokon keresztül zajlott. László Gyula szerint (kettős honfoglalás elmélete) például ez két szakaszban történt, először népünk első fele 670 -ben telepedett itt le, majd másodszor 895-ben a többség. A kutatók egyik része a lassú vándorlás híve, ami azt jelenti, hogy szerintük a három legfontosabb "állomásunkon", vagyis Baskíriában (Magna Hungáriában) ami a Volga-Káma összefolyásánál található, illetve Levédiában (a Don és a Dnyeper közt) és az Etelközben (a Dnyeper - Al-Duna közt) huzamosabb időszakokat töltöttünk és az egész folyamat már VI.-VII. században megkezdődött (esetleg még korábban). Ezzel szemben mások a gyors vándorlás híveiként azt gondolják, hogy a magyarság az urali vidékről való távozást követően, csak 830 körül jelent meg a Dél-orosz sztyeppén és gyakorlatilag 60 év alatt el is érte a Kárpátokat. (A bizánciak emelte Sarkel váránál, a Don partján mindenesetre csak 830 körül bukkantunk fel, legalábbis a konstantinápolyi udvar nyilvántartásai, oklevelei szerint.) 

magya_torzsek_terkep.jpg

Mindkét "tábor" elfogadja, hogy a vándorlás alatt nomadizáltunk és fontos népekkel kerültünk kapcsolatba, így a Kazár Birodalom türk népeivel, illetve más sztyeppei etnikumokkal (pl. besenyőkkel, úzokkal, alánokkal ... stb). Abban viszont megint csak megoszlanak a vélemények, hogy népmozgásunk alatt kapcsolatba kerülhettünk e az ókori szkítákkal illetve hunokkal (például már a kezdetekkor, közös őshazát feltételezve)? Ha ugyanis a források az említett népeket adott időben és helyen említik, semmi nem utal arra, hogy ugyanakkor és ugyanott a magyarok ősei is fellelhetőek lettek volna. Ennek bizonyítása még várat magára. 

Életmódunkat a sztyeppei vándorlás alatt egyszerre jellemezte a vándorló-legeltető életmód, a földművelés és a fosztogató, zsákmányszerző hadjáratok folytatása, más népek - uralkodók "szolgálatában". A környező etnikumokkal való "kapcsolatunk" tehát hol baráti volt (pl. kazárok esetében), hol ellenséges, mint a besenyőkkel, akikkel évszázadokig harcoltunk. A kazárokkal kapcsolatban egyébként érdemes megjegyezni, hogy mind a kettős fejedelemválasztás szokását (a kende és gyula választást), mind a rovásírás hagyományát nekik köszönhetjük, hiszen mindkettőt tőlük vettük át. Ugyanakkor első írásos emlékeink (amennyiben elfogadjuk, hogy valóban magyar gyökerűek) - pl. a Bodrog-alsóbűi agyagfúvóka felirata,  a Kunágotai ezüstkorsó, az Ozora-Tótipusztai ezüstedény, a Jánoshidai tűtartó, a Kiskőrös-vágóhidi kehely illetve a Környei íjmarkolat lemez feliratai - 9-10. századiak, esetleg valamivel korábbiak (a honfoglalás előtti, avar korig visszanyúlóan).

Fontos kiemelni: a kezdetektől rendkívül erős volt a törzsi partikularizáció, vagyis az egyes törzsi vezetők teljes önállóságot élveztek, szinte minden téren. Maguk dönthettek például hadjárataikról, vándorlásuk útvonaláról, letelepedéseikről és természetesen belső ügyeikről (nemzettségfők viszályairól, igazságszolgáltatásról, ezernyi más dologról). Szinte minden kutató azt valószínűsíti, hogy az Etelköz - Levédia hatalmas területein az egyes törzsek egymástól nagy távolságokra éltek és viselték saját hadjárataikat. Ez a szokás egyébként a Honfoglalást követően is megmaradt egy ideig, hiszen számtalan forrás bizonyítja, hogy a 895 és 970 közti kalandozó hadjáratokat az egyes törzsek egymástól és a központi hatalomtól függetlenül szervezték (például néha egyszerre több törzs indított különböző irányokba ilyen fosztogató vállalkozásokat). 

osmagyar_oltozet.jpg

A sztyeppei vándorlás - akár hosszú évszázadokig tartott, akár csak 60 évig - komoly hatást gyakorolt kultúránkra, ami jelentősen megnehezíti őstörténeti kutatásainkat, hiszen bizonyos keveredés (más népek lányaival, fiaival való házasodás az együttélés alatt), illetve idegen szokások átvétele (megint csak az egy helyen élés következményeként) új elemekkel gazdagította mind genetikai térképünket, mind nyelvi-, és hagyomány rendszerünket. Már az ősi 7 törzs elnevezése is keveredést mutat, hiszen, míg a Nyék és a Megyer egyértelműen NEM türkös eredetű (vagyis lehetnek akár finnugor gyökerűek is), addig a  Kürtgyarmat, Tarján, Kér, Keszi és Jenő inkább türkös etimológiájúak. Az is érdekes változást hozott, hogy a levédiai - etelközi tartózkodásunk idején őseink egy része elszakadt a többségtől és a Kaukázus vidékére települt (szavárd magyarok), a Kárpátok felé tovább induló törzsekhez pedig a kazárok egyik törzse - a kabarok népe - csatlakozott (nyolcadik törzs). 

Összességében nem ismert sem néppé formálódásunk pontos helyszíne, sem az az etnikai közösség, melyben ez a folyamat megindulhatott. Viszont tudjuk, hogy őseink hosszú vándorlást követően kerültek a Kárpát-medencébe, mely alatt számtalan sztyeppei néppel kerültek kapcsolatba. Ezek a népelemek pedig komoly hatással lehettek nyelvünkre és szokásainkra is, sőt nagyon is valószínű, hogy genetikai keveredés is történhetett velük. Ráadásul a befolyásolás később is folytatódott, hiszen a Kárpátokon átkelve újabb etnikumokkal kerültünk  azonos életközösségbe (pl. avarokkal, szlávokkal), nem beszélve arról, hogy történelmünk ezt követő öt évszázadában kun, tatár, török, német és még vagy fél tucat más, kisebb nép keveredhetett velünk. 

Tetszik vagy sem, de Európa egyik legösszetettebb származású, leginkább keveredett genetikai adottságú népét alkotjuk. A legújabb tudományos genetikai vizsgálatok szerint honfoglaló őseink egyharmad részben ázsiaiegyharmad részben európai, egyharmad részben pedig Dél-Urál – Kaszpi-vidéki eredetűek lehettek (genetikai adottságaikban. [Kolozsi Ádám, Index 2018.03.17.] Ugyanakkor az ősmagyarság kérdése, gyökereink kutatása, legelső őshazánk beazonosítása még valószínűleg sokáig marad nyitott kérdés a számunkra. Az Árpád-Turul dinasztia vérvonalának kutatása sem biztos, hogy a helyes irány, hiszen eredeti vezetőink, királyaink rendszerint sajátos, dinasztikus kapcsolatokat építve házasodtak, politikai szempontok alapján.

 

Ha érdekesnek találtad, várunk Facebook oldalunkon is!

pervenimus_2kocka.jpg

***

Oroszország legújabb fegyverei - csúsztatás, vagy komoly katonai erőfölény? [25.]

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, orosz elnök 2018 március elsején megtartott évértékelő beszédében olyan bejelentéseket tett, melyekre felkapta a fejét nem csupán a nemzetközi sajtó, de a haditechnikai fejlesztéseket nyomon követő katonai szakértők, kutatók és hobbi hadi-technikusok világközössége is. A jelzett napon ugyanis az 1999 decembere óta hatalmon lévő moszkvai vezető azt közölte népével (és így a világgal is), hogy ...

... sikerrel zajlik Oroszországban egy radarok számára teljesen láthatatlan, atommeghajtású, manőverező robotrepülőgép, egy atomtöltettel felszerelhető, nagy hatótávolságú, mélytengeri drón, egy hiperszonikus (vagyis a hangsebesség ötszörösére képes) nagy hatótávolságú rakéta és egy Szarmat típusú, atommeghajtású, ballisztikus (több atomtöltetet is szállítani képes) interkontinentális rakéta kifejlesztése.

A bejelentés kapcsán három eset lehetséges: az első esetben Putyin igazat állít és akkor Oroszország átvette a vezetést a távolsági csapásmérés haditechnikai fejlesztései terén, második esetben az orosz elnök hazudik és az említett fejlesztések valójában max Putyin fejében (esetleg a tervezőasztalon) léteznek, vagy harmadik esetben az orosz vezető "csúsztat" és bár megkezdődtek ugyan a mérnöki előkészületek, ám az egész még gyermekcipőben jár. 

putyin_marcius1.jpg

Putyin évértékelője 2018 március elsején a moszkvai Manyézs Kiállítási Csarnokban /fotó: Alekszej Nyikloszkij MTI/EPA/Szputnyik/Kreml/

Ami tény: Oroszország, több mint 10 éve, Szergyukov és Sojgu hadügy-miniszterek alatt, vagyis nagyjából 2007 óta fejleszti növekvő mértékben hadseregét. Ennek a programnak "terméke" a 2015-re kifejlesztett, új típusú T-14 Armata harckocsi, a 2017-ben hadrendbe állt Szuhoj 57 -es, (ötödik generációs) vadászgép és a 2008 óta gyártott, Kamov KA-52 Hokum-B (Alligator) támadó harci helikopter is. (Bár ezek közül kettő: a T-14 harckocsi és a Szu-57 egyelőre "betegeskedik", hisz az Armata fejlesztése - rossz nyelvek szerint - még mindig nem zárult le teljesen, a Szu-57 -ből pedig csak alig 10 db készült el eddig.) A KA-52 viszont valóban a világ egyik legjobb harci helikoptere, koaxális rotorjaival, 300 km/h csúcssebességével és percenként 500 lövésre képes beépített gépágyújával. Ugyancsak élvonalbeli a 2006 óta gyártott Mi-28 Havoc harci helikopter, mely a világ egyik legjobban páncélozott helikoptere. [lásd: lenti képek]

orosz_helikopterek.jpg

A legújabb fejlesztésű orosz, támadó harci helikopterek

Az orosz hadiipar akárhogyan is nézzük, ma már a GDP közel 5,5-6 százalékát "kapja", hiszen Moszkva majd 70 milliárd dollárt fordít haderő-fejlesztésekre, mellyel Oroszország harmadik helyen áll Kína és az USA után a katonai budget nagyságát illetően. Bár hozzá kell tenni: ez az óriási pénzráfordítás már-már erőn fölüli Oroszország számára, hiszen a Krím 2014-es jogtalan orosz megszállása miatt büntetésül kiszabott nemzetközi embargó (illetve olajár-csökkenés) jelentősen megtépázták az orosz gazdaságot (még nem nem is vallják ezt be Putyinék) Az is figyelemre méltó tény, hogy miközben az orosz GDP (1,28 billió $) csak a 12. legnagyobb a világon, a harmadik legtöbbet költik a hadseregükre, vagyis létezik  8 olyan ország, melyeknek nagyobb ugyan a GDP -je, mint Oroszországnak, mégis sokkal kevesebbet fordítanak a haderejükre. 

szu57.jpg

A legújabb orosz vadászgép: Szuhoj 57

Putyin tehát úgymond "befektet" az orosz hadsereg fejlesztésébe, hogy felhasználja azt nyomásgyakorlásként a nagyhatalmi politizálásban. Gyakorlatilag állandó fenyegetésben tartja közvetlen szomszédait (pl. Ukrajnát, Grúziát, a Baltikumot és Kelet-Európát), sőt a NATO -t és az Egyesült Államokat is. Lényegében az orosz atom-arzenál és minden új katonai fejlesztés eszköz érdekei érvényesítésében. EBBE a gondolatsorba illeszkedik Putyin március elsején tett bejelentése is, az új fegyverekről, melyek "természetesen" a világ bármely pontját elérő, kivédhetetlen és atomfenyegetést jelentő eszközök, hagy rettegjen a világ. Ezt az elrettentésre alapozott politizálást láthattuk a kommunista Szovjetuniónál és Kim Dzsong Un esetében is. Ha Oroszország önmagát védené az "agresszívan terjeszkedő" NATO val szemben, akkor titokban kezelné új fegyvereit és nem verné azok létezését nagy dobra. Ám, ha az elrettentés a cél és a fentebb említett nagyhatalmi politizálásban kiteljesedő nyomásgyakorlás, akkor nagyon is érthető, Putyin nagy "csinnadrattával" tett bejelentése. 

orosz_katonai_fejlesztesek.jpg

A válasz tehát a poszt címében feltett kérdésre az, hogy Putyin minden bizonnyal csúsztat  szenzációs bejelentéseivel azért hogy részint erősebb pozícióban legyen a közelgő elnökválasztáson, részint pedig azért, hogy növelje a többi nagyhatalomra gyakorolt orosz nyomást, például Szíria vagy a Krím kérdésében. Úgy is fogalmazhatunk a putyini logika mentén, hogy ha Oroszország katonai világhatalom, (mégpedig az első számú Földünkön), akkor kikerülhetetlen és kihagyhatatlan tényező MINDEN globális kérdésben, többek közt Korea és Szíria ügyében is. Márpedig ez nagyon túlzó beállítás Oroszország valós gazdasági, politikai és egyéb súlyához mérten és az elrettentésre, félelemre, nem pedig a valós teljesítményre, vagy tiszteletre épül.

Mindenesetre a lecke fel van adva az oroszokkal rivalizáló nagyhatalmak számára: fel kell venniük a kesztyűt és részint kideríteniük az igazságot, részint a haditechnikai fejlesztések terén utolérniük (vagy lekörözniük) Putyinékat. Igaz, ha ez megtörténik, az aligha lesz akkora szenzációval és nyilvánossággal szétkürtölve, mint történt ez március elsején, Putyin évértékelőjén.

***

Ha érdekesnek találtad, várunk Facebook oldalunkon is!

pervenimus_2kocka.jpg

2018.03.11.(13:08) 

Észak-Korea nagyobb veszélyt jelent, mint hinnénk [24.]

A koreai félsziget a XX. század közepén került először a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor 1945 -ben a második világháború során, az 1910 óta ott állomásozó japán katonaságot északról szovjet, délről pedig amerikai seregek győzték le. Korea felszabadult a 35 éves japán uralom alól, ám rögtön ketté is szakadt, mégpedig a 38. szélességi kör mentén. Ettől a vonaltól északra kommunista rendszer, délre kapitalista berendezkedés alakult ki. A Szovjetunió és Kína az északi államot, az USA a délit támogatta. 

eszak_korea.jpg

A két állam közt nem késett soká a háború: az északi kommunista diktatúra már 1950 június 25 -én megtámadta a délt és ezzel kezdetét vette a 3 éves koreai háború, mely csak 1953 július 27 -én ért véget. A harcokba először az Egyesült Államok avatkozott be, amikor segítségül küldte 8. hadseregét, hogy a déliek ki tudják védeni a kommunista agressziót, majd Kína is mozgósított egy közel fél milliós katonai kontingenst hogy a déli offenzívát meg tudja állítani, még határai előtt. A két fél végül a félsziget közepén patthelyzetbe került és megállapodásra kényszerült: északon Phenjan központtal egypárti kommunista diktatúra kezdett működni (kínai és szovjet támogatással), míg délen, Szöul  városa körül nyugati mintájú, Amerika-barát rendszer létesült. A fegyverszünetet nem követte békekötés (ez máig elmaradt). 

koreai_raketak.jpg

A két ország 1953 és 2017 közt teljesen eltérő fejlődési utat járt be: míg délen egy nagyon fejlett és erős gazdaság alakult ki, mely egyébként a világ 11. legnagyobb GDP -jét állítja elő (nagyobbat, mint Oroszország), pontosan 1,4 billió dollárt, addig északon egy szegény és minden bevételét hadseregére fordító diktatúra formálódott.

kimdzsong_un.jpgDélen 52 millió ember él, modern nagyvárosokban, melyek lakói a Samsung és Daewoo óriásgyáraiban dolgoznak, szabad, többpárti demokráciát működtetve, északon pedig a Kim család sztálinista diktatúrájában 25 millió ember tűri a legkeményebb kommunista rendszer szegényes mindennapjait. Észak-Korea első vezetője , Kim Ir Szen 1994 -ig vezette az országot, majd következett fia, Kim Dzsong Il, aki  1994 és 2011 közt uralta a kommunista Koreát, végül következett a dinasztia alapító unokája Kim Dzsong Un, aki az elmúlt 6 évben irányította az államot. Mindhármójukat három cél vezérelte:

  • a kommunista Kína védnöksége alatt fenntartani a kommunista diktatúrát Észak-Koreában
  • óriásira fejleszteni az Észak-koreai hadsereget
  • beindítani egy atomprogramot, mely elrettenti a világot attól, hogy Észak-Koreára támadjanak, vagy teljesen elszigeteljék

Sajnos törekvéseiket siker koronázta: a kommunista rendszer töretlenül fennáll és ma Észak-Korea rendelkezik a világ 4. legnagyobb létszámú hadseregével. A globalfirepower adatai szerint jelenleg Kim Dzsong Unnak 945 ezer katonája van (csak Kína, az USA és India előzi meg, még Oroszország is mögötte van a maga 800 ezres haderejével). Ami a harmadik célkitűzésüket illeti: Észak-Korea egyértelműen tagja a Föld 9 atomhatalmának és az elmúlt hónapokban bizonyította: rakétarendszere is alkalmas a Föld szinte bármely pontjára nukleáris csapást mérni. Idén szeptember 3 -án egy 160 kilotonnás atombombát robbantottak fel, ami a hirosimai bombának több, mint tízszerese, novemberben pedig (pár napja) a hatótávolság és elérhető magasság (4475 km) terén igazolták, hogy akár több ezer kilométer távolságba is képesek atomtöltetet eljuttatni, új típusú Hwasong-15 rakétáikkal.

koreai_raketak2.jpg

kép forrása: zerohedge.com

Úgy tűnik: Észak-Korea ma a Föld egyik legnagyobb kockázati tényezője, hiszen egyetlen ember kezében összpontosul a világ egyik legpusztítóbb nukleáris fegyverrendszere. A januárban épp 35 éves diktátor Észak-Koreában élet-halál ura, semmiféle testület vagy szervezet nem korlátozza hatalmát és most már a fél világ elpusztítására is képes. Nagy kérdés: mi kezdhető vele? Négy lehetőség adódik:

  1. A világ, az ENSZ és a nagyhatalmak úgy tesznek, mintha Észak-Korea nem jelentene veszélyt és tétlenül tűrik uralmát, fegyverei tökéletesítését, melyeket Kim Dzsong Un bármikor bárki ellen bevethet (ha épp rossz napja van). Ezt a megoldást szorgalmazza Kína és Oroszország, melyek jó kapcsolatokat ápolnak Észak-Koreával, hiszen felhasználhatják az USA ellensúlyozására.
  2. A nyugati hatalmak megpróbálnak tárgyalni Kínával (és részben Putyinnal), hogy működjenek együtt Kim Dzsong Un rendszerének eltörlésében egy esetleges közös katonai akció során.
  3. Gazdasági eszközökkel kényszerítik folyamatos meghátrálásra a koreai diktatúrát, miközben kínai együttműködéssel elérik Kim Dzsong Un belülről történő leváltását.
  4. Egy ponton túl az amerikaiak katonai támadással törlik el az Észak-koreai rezsimet, ám Kína és Oroszország együttműködése nélkül, vállalva a két másik szuperhatalom ellencsapását.

Nyilván ez a legutolsó (4.) lehetőség a legveszélyesebb, hiszen globális háborúval járhat. Ám sajnos a többi sem túl kecsegtető opció: ha az USA egyeztet Kínával és Putyinnal, majd együtt próbálják meg felszámolni a rezsimet, még mindig elindulhat egy rakéta valahonnan, emberéleteket követelve (bárhová is csapódjon be). Egyébként is egy Észak-Korea lerohanását célzó esetleges háború nagyon eltérő küzdelmet hozna, mint az Egyesült Államok két legutóbbi háborúja, a 2003 és 2011 közti zajló iraki háború és a 2001 óta folyamatban lévő afganisztáni háború. Koreában ugyanis óriási méretű és sokkal fejlettebb technológiájú haderővel kellene szembenéznie a nyugati seregeknek, elhúzódó harcokra felkészülve és számolva közben a nukleáris fegyverek bevetésével.

Ha belülről kísérelik meg elérni Kim Dzsong Un leváltását, megint csak kockázatos, hiszen alig akad szóba jöhető belső ellenzéke, melyet Kínából "átdobott" diverzáns egységek és/vagy amerikai különleges erők támogathatnának a hatalomváltásban (és a diktátor elfogásában, megölésében). Ugyanakkor hagyni a diktatúra tovább működését megint csak rizikós.

Természetesen a legnagyobb veszélyt a három nagyhatalom (USA, Kína, Oroszország) esetleges háborúja jelentené, ugyanis Peking a kezdetektől támogatja Phenjant és a Kim családot, illetve Moszkva is a diktatúra patrónusa. Ha Donald Trump folytatja Észak-Korea elszigetelését illetve a határai mentén zajló katonai akciókat, és még jobban elfajul a helyzet köztük, amiben a kínai és orosz vezetés kitart Észak-Korea mellett, akkor a végsőkig fokozódhat a válság. Kim Dzsong Un diktatúrája sajnos ma nagyobb veszélyt jelent a világra, mint a terrorizmus, az IS, vagy bármely más agresszor állam együttesen.

 ***

Ha érdekesnek találtad, várunk Facebook oldalunkon is!

pervenimus_2kocka.jpg

2017.11.30.(23:00)

Egy gyakran használt kifejezés: "polgári" [23.]

Sokszor halljuk a médiában, rengeteget emlegetik az újságírók, hajtogatják a kormány emberei, megjelenik a különböző publikációkban és most már az ellenzékiek körében is kezd divatossá válni a "polgári" kifejezés. De mit is jelent, ki mit ért alatta? És a fő kérdés: hogyan dekódoljuk majd a fogalmat az elkövetkező évtizedekben?

polgari_kvhaz.jpg

Polgári kávéház a XIX. század végén

Ha a történelmi megközelítéssel kezdjük, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a polgárság egy bizonyos társadalmi réteget jelent, mely a középkor végén kezdett kialakulni, mégpedig elsőként Észak-Itáliában, Németalföldön és Angliában. A folyamat valamikor a XV. század folyamán indult be (néhol még korábban, a XIV. század környékén). A polgárság ebben az értelmezésben olyan emberek csoportját jelentette, akik már nem a földhöz kötődtek, vagyis nem gazdálkodásból tartották el magukat, és nem a nemesség, papság vagy jobbágyság rétegeit gyarapították (valamint nem álltak személyi függésben). A történelmi értelembe vett polgárság kezdetben kereskedelemből, iparos munkákból, vagy más szolgáltatások elvégzéséből élt, vagyis többnyire szakmával rendelkezett, tanult embernek számított és majdnem mindig városokban élt. Ez a réteg Nyugat-Európában nagyon sokáig vékonyka maradt és a teljes társadalom alig néhány százalékát alkotta (a nagyvárosokban). Ide tartoztak a kereskedők, mesteremberek, kovácsok, vargák, kocsmárosok, tanárok, írnokok, borbélyok (orvosok), fogadósok, fegyverkészítők ... stb.

Később a XVII. - XVIII. század közti időszakban a polgárság rétege kibővült és egyre inkább a műveltség meglétéhez kötődött. Ekkor már ide tartoztak pénzemberek (bankárok), jogászok, orvosok, mérnökök, rendőrök, csendőrök, katonatisztek, színészek és hivatalnokok is, és nyugaton a lakosság egyharmada, később fele sorolódott már ide. Kelet-Európában nagyon sokat késett a polgári átalakulás és még a XVII. - XVIII. században is csekélyke réteget jelentett. Nálunk Széchenyi gróf és maga a reformkor (1830-1848) tett nagyon sokat a polgári átalakulásért. Ekkor kezdett városiasodni például Pest és ekkor jelentek meg az első nemzeti kaszinók, kávéházak (Pilvax), komolyabb országos újságok.

Aztán jött az ipari forradalom időszaka, ami magával hozta a munkásság megjelenését és ezzel kialakult a polgárság harmadik értelmezése: a vagyon és műveltség egyidejűleg fennálló feltételrendszere, mely ugyanolyan távolságot tartott a gyárakban dolgozóktól és az előkelő főrendek, vagy milliomosok fényűzésétől. Míg a "polgár" a középkor végén a jobbágytól, nemestől elkülönülő, szabad embert jelentette, majd az újkorban a városias életmódot folytató, magasabb műveltséggel rendelkező lakost testesítette meg, addig az ipari forradalom korától a kétkezi munkások és a gazdag nagytőkések illetve arisztokraták közé "ékelődött" rétegeket értették alatta. EZ lett aztán az a megközelítés, ami napjainkig megmaradt és általánossá vált.

Ez alól kivételt jelentett a Kelet-európai régió, ahol a XX. század közepén a kommunizmus megjelenésével még egy plusz értelmezés is elterjedt. Ez az értelmezés a "polgárokat" a kommunista hatalomtól elkülönülő értelmiségiekként definiálta és az 1980 -as években olyan lakosokat nevezett "polgároknak" akik céltudatos, önálló gondolatisággal identifikálták önmagukat: vagyis a kommunista eszméktől való elkülönülést vallották magukénak, az európai szabadságjogok érvényesítését követelték és a nemzeti sajátosságokhoz illetve hagyományokhoz való visszatérést sürgették. Ennek a rétegnek az urbánus illetve népi irányzatai vitték véghez a rendszerváltást 1988 és 1990 közt. 

Később, távolodva 1990 -től, de az említett előzményekre támaszkodva a polgári kifejezés egyre inkább a politikai jobb-, és bal oldal értelmezési keretrendszerébe került és a nemzeti konzervatívok "jelszavává" vált. Innentől nem nevezhette magát polgárnak az, aki baloldali vagy netán liberális értékrendet vallott és a nemzetközi, európai normákat azonos szinten kezelte a nemzeti ügyekkel. A kifejezés tartalmilag teljesen átalakult és az európai felfogástól eltérő - speciálisan magyar - értelmezést kapott.

Talán az elkövetkező években újabb változás jöhet - legalábbis erre utal az ellenzék átalakulása - és a "polgárság" illetve a "polgári" szavaink visszanyerik történelmi jelentésüket. Az sem kizárt, hogy a jövőben a fogalomkör újabb kiegészítésekkel bővül majd és komplexebb megközelítésben rögzíti végre a kifejezés igazi jelentését - amit egész Európában és a világon is jelent - miszerint a polgárság az értelmiségi középosztály, politikai oldaltól és pártoktól teljesen függetlenül.

***

2017.05.20.(13:10)

Az Obama korszak 5 sikeresnek tartott intézkedése [22.]

Barack Obama két ciklus után, 2016 január 20 -án búcsúzik az Egyesült Államok elnöki hivatalától, átadva a hatalmat a 45. amerikai elnöknek, Donald Trump -nak. Ezzel a demokrata pártot a republikánusok váltják az ország élén. Érdekességként említendő, hogy bár a demokrata párt és Hillary Clinton közel 3 millióval több szavazatot kapott, mégis veszítettek, mégpedig a sajátos amerikai választási rendszer miatt. (Ez a rendszer, melyet elektori szisztémának is hívnak, súlyozottan veszi figyelembe, hogy hány államból érkezik a jelöltekre az összegyűlt szavazatszám. Ebben pedig Trump volt sikeresebb, hiszen több államban tudott népszerűbb lenni.) 

trump_obama.jpg

Bár a végeredményt még a beiktatás napján is sokan vitatják, Donald Trump január 20 -án elfoglalta az elnöki széket, Obama pedig távozott a Fehér Házból. Kérdés azonban: milyen "egyenleg" vonható a leköszönő elnök korszakáról? Ez még akkor is érdekes felvetés, ha Obama nincs a valaha volt legjobb 5 amerikai elnök közt (lásd novemberi posztunkat). Persze sokan próbálták már értékelni Obama elnökségét, mégpedig pénzügyi, belpolitikai, közjogi és például közgazdasági szempontok alapján, ám ha az Obama-kabinet saját értékelését vesszük alapul, akkor 5 olyan területet láthatunk, melyekre az első színes bőrű elnök "csapata" büszkén tekint. Ezek a következők:

  1. "Obamacare" => Az Obama adminisztráció új egészségbiztosítási törvényt kezdeményezett, mely gyakorlatilag az egész amerikai egészségügyi ellátórendszert átalakította. Lényege, hogy a betegbiztosításba bevontak körét 20 millió lakossal bővítették (mégpedig sikerrel). Az új jogszabály az alsóbb rétegeknek kedvez, hiszen olyan szegény sorsú és rossz szociális helyzetben élő polgárok számára teszi elérhető a betegbiztosítást, akik korábban erről nem is álmodhattak.
  2. Klímapolitika => az eddigi amerikai elnökök sorában Barack Obama vette legkomolyabban a környezetszennyezés okozta problémákat és a globális klíma védelmét. Ezen a téren éles az ellentét Donald Trump -pal, aki egyáltalán nem kíván törődni a klímavédelemmel. (Gyermekeink és unokáink jövője érdekében reméljük, hogy ezt azért később még átgondolják Trumpék.)
  3. Gazdasági stabilitás => Az Obama-kabinet bizonyos makrogazdasági mutatókra hivatkozva azt állítja, hogy az Egyesült Államok gazdasága stabilabb lett Barack Obama 8 éves elnökségének végére. Obama előtt több negatív tendencia érvényesült, míg mára ezek egy része megváltozott.
  4. Homoszexuálisok, leszbikusok jogai => A világ szinte minden pontján kényes kérdésnek tekintett ügyben Barack Obama rendszere védelmébe vette a homoszexuálisokat és leszbikusokat. Bevezetésre került - 20 másik ország után - az USA -ban is a melegházasság intézménye és a melegek védelme.
  5. Külpolitika => Barack Obama 4 külpolitikai kérdésben is sikeresnek tekinti elnöki ciklusát: egyrészt kivonta az amerikai csapatokat Irakból (ez a lépés sokak szerint hiba volt és hozzájárult az ISIS megerősödéséhez), másrészt tető alá hozta Iránnal a megállapodást a perzsa állam nukleáris fejlesztési programjának kérdésében, harmadrészt likvidálni tudták (2011-ben) a világ legkeresettebb terroristáját, Oszama bin Ladent és végül negyedrészt határozott politikával léptek fel Vlagyimir Putyin expanzív politikájával szemben (Krím, Ukrajna)

Persze a felsoroltakon kívül számtalan más területet is említeni lehetne Obama elnökségének sikerességével kapcsolatban, ám az amerikai demokraták többnyire ezekről szólnak, ha kérdezik őket. Sokakban ugyanakkor felmerül, hogy ezek valóban sikerek e és a most következő Trump-éra milyen irányba viszi majd a folyamatokat?

Donald Trump politikája számtalan területen bizonytalan: nem tudni például, hogy valóban eltörli e az általa hibásnak tartott obamacare -t (bár elemzők szerint a teljes megszüntetést nem lépi meg, már csak a 20 millió kedvezményezettre való tekintettel sem), kérdéses a mexikói fallal kapcsolatban is több tényező, illetve külpolitikája is, melyről több rémhír is már napvilágot látott (például az, hogy vezetésével az USA cserben hagyja majd európai NATO szövetségeseit).

Mindenesetre ma Donald Trump hangzatos és patetikus beiktatási beszédben ígért gyökeres változásokat. Felvirágzást és az USA tekintélyének, világbefolyásának visszaállítását vizionálta (miközben némi ellentmondással azt is elárulta, hogy nem akarja az USA rendszerét másokra erőltetni). Az új elnök az amerikai érdekek, emberek és termékek fokozott védelmét ígérte (nem pedig mások szolgálatát, mint ami szerinte eddig folyt), illetve az iszlám radikalizmus és terrorizmus teljes felszámolását és a hatalom visszaadását a nép kezébe. Mindennek része egy erősen protekcionista gazdaságpolitika is, amivel Trump nem titkoltan kényszeríteni akarja majd az amerikai cégeket arra, hogy a termelésüket visszahozzák az államokba. (Az amerikai tőzsde rögtön reagált is erre negatív feedback -kel.)

Bár Trump korábban 100 napos programja ismertetésekor körvonalazott olyasmiket is, hogy kiemelt céljának tekinti csökkenteni a korrupciót, a külföldi lobbit és jelentős infrastrukturális beruházásokat támogatni, ezúttal konkrétumokat nélkülöző, demagóg, populista kampány-beszédet adott elő, mely után továbbra is kétségek közt tekinthetünk a Trump-korszakra. Legalábbis erősen bizonytalan, hogy négy év múlva tudunk e majd ugyanígy 5 sikeres intézkedést (vagy döntést) Trump ciklusához kötni, vagy inkább az okozott károkat - (katasztrófákat) elhárítva, a rombolás utáni helyreállításához várjuk majd az új elnökjelölteket.

Pervenimus

pervenimus_2kocka.jpg

2017.01.20.(17:30)

A világtörténelem legnagyobb hatású alakjai [21.]

A minap érdekes bejegyzésre bukkantam a világhálón, mégpedig egy olyan posztra (valamelyik külföldi oldalon), mely a világtörténelem legnagyobb hatású alakjait sorolta fel. Az 50 tagból álló lista (táblázatos formában) egy Google felmérésen alapult, vagyis nem egy-egy poszter, kutató, vagy történész véleményét tükrözi, hanem az általános közvélekedést.

Tovább

Amerika 5 legjobb és legrosszabb elnöke [20.]

Az amerikai választások és Donald Trump november kilencedikei meglepő győzelme után sokan gondolkodnak el azon, hogy a legelső, 1789-es elnöki beiktatás óta – mely George Washingtonhoz kötődik – vajon kik voltak a 45 eddigi amerikai vezető közül a legjobbak és kik a legrosszabbak.

Tovább

A Trump vezette Amerika [19.]

Lezárult az amerikai elnökválasztás és Donald Trump győzelmét hozta. A kérdés már "csak" annyi: milyen Amerika és milyen világ következik a demokratákat váltó, új, republikánus rendszerben, melynek irányítása most egy politikában újoncnak számító, 70 éves ingatlan milliárdoskezébe került.

Tovább

A népszavazás intézménye és az érvényesség [18]

A népszavazás az egyik legfontosabb demokratikus alapjog szerte a világon. Ha történelmi szempontból nézzük: a XX. század során az úgynevezett "régi demokráciákban" alakult ki először a nép közvetlen megkérdezésének szokása (elsősorban a nagyobb horderejű kérdéseket illetően). Nálunk, Magyarországon a Rákosi-, majd Kádár korszak egypárti rendszereiben, 1949 és 1989 közt nyilván fel sem merülhetett a népszavazás lehetősége, hiszen a véleménynyilvánítás szabadsága nem fért össze a központ akarat és szovjethatalom ideológiáival. Később, a rendszerváltás során a népszavazás aztán bekerült az Alaptörvénybe

Tovább