Argumentum ad veritatem

Pervenimus

Egy gyakran használt kifejezés: "polgári"

2017. május 20. - Pervenimus

Sokszor halljuk a médiában, rengeteget emlegetik az újságírók, hajtogatják a kormány emberei, megjelenik a különböző publikációkban és most már az ellenzékiek körében is kezd divatossá válni a "polgári" kifejezés. De mit is jelent, ki mit ért alatta? És a fő kérdés: hogyan dekódoljuk majd a fogalmat az elkövetkező évtizedekben?

polgari_kvhaz.jpg

Polgári kávéház a XIX. század végén

Ha a történelmi megközelítéssel kezdjük, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a polgárság egy bizonyos társadalmi réteget jelent, mely a középkor végén kezdett kialakulni, mégpedig elsőként Észak-Itáliában, Németalföldön és Angliában. A folyamat valamikor a XV. század folyamán indult be (néhol még korábban, a XIV. század környékén). A polgárság ebben az értelmezésben olyan emberek csoportját jelentette, akik már nem a földhöz kötődtek, vagyis nem gazdálkodásból tartották el magukat, és nem a nemesség, papság vagy jobbágyság rétegeit gyarapították (valamint nem álltak személyi függésben). A történelmi értelembe vett polgárság kezdetben kereskedelemből, iparos munkákból, vagy más szolgáltatások elvégzéséből élt, vagyis többnyire szakmával rendelkezett, tanult embernek számított és majdnem mindig városokban élt. Ez a réteg Nyugat-Európában nagyon sokáig vékonyka maradt és a teljes társadalom alig néhány százalékát alkotta (a nagyvárosokban). Ide tartoztak a kereskedők, mesteremberek, kovácsok, vargák, kocsmárosok, tanárok, írnokok, borbélyok (orvosok), fogadósok, fegyverkészítők ... stb.

Később a XVII. - XVIII. század közti időszakban a polgárság rétege kibővült és egyre inkább a műveltség meglétéhez kötődött. Ekkor már ide tartoztak pénzemberek (bankárok), jogászok, orvosok, mérnökök, rendőrök, csendőrök, katonatisztek, színészek és hivatalnokok is, és nyugaton a lakosság egyharmada, később fele sorolódott már ide. Kelet-Európában nagyon sokat késett a polgári átalakulás és még a XVII. - XVIII. században is csekélyke réteget jelentett. Nálunk Széchenyi gróf és maga a reformkor (1830-1848) tett nagyon sokat a polgári átalakulásért. Ekkor kezdett városiasodni például Pest és ekkor jelentek meg az első nemzeti kaszinók, kávéházak (Pilvax), komolyabb országos újságok.

Aztán jött az ipari forradalom időszaka, ami magával hozta a munkásság megjelenését és ezzel kialakult a polgárság harmadik értelmezése: a vagyon és műveltség egyidejűleg fennálló feltételrendszere, mely ugyanolyan távolságot tartott a gyárakban dolgozóktól és az előkelő főrendek, vagy milliomosok fényűzésétől. Míg a "polgár" a középkor végén a jobbágytól, nemestől elkülönülő, szabad embert jelentette, majd az újkorban a városias életmódot folytató, magasabb műveltséggel rendelkező lakost testesítette meg, addig az ipari forradalom korától a kétkezi munkások és a gazdag nagytőkések illetve arisztokraták közé "ékelődött" rétegeket értették alatta. EZ lett aztán az a megközelítés, ami napjainkig megmaradt és általánossá vált.

Ez alól kivételt jelentett a Kelet-európai régió, ahol a XX. század közepén a kommunizmus megjelenésével még egy plusz értelmezés is elterjedt. Ez az értelmezés a "polgárokat" a kommunista hatalomtól elkülönülő értelmiségiekként definiálta és az 1980 -as években olyan lakosokat nevezett "polgároknak" akik céltudatos, önálló gondolatisággal identifikálták önmagukat: vagyis a kommunista eszméktől való elkülönülést vallották magukénak, az európai szabadságjogok érvényesítését követelték és a nemzeti sajátosságokhoz illetve hagyományokhoz való visszatérést sürgették. Ennek a rétegnek az urbánus illetve népi irányzatai vitték véghez a rendszerváltást 1988 és 1990 közt. 

Később, távolodva 1990 -től, de az említett előzményekre támaszkodva a polgári kifejezés egyre inkább a politikai jobb-, és bal oldal értelmezési keretrendszerébe került és a nemzeti konzervatívok "jelszavává" vált. Innentől nem nevezhette magát polgárnak az, aki baloldali vagy netán liberális értékrendet vallott és a nemzetközi, európai normákat azonos szinten kezelte a nemzeti ügyekkel. A kifejezés tartalmilag teljesen átalakult és az európai felfogástól eltérő - speciálisan magyar - értelmezést kapott.

Talán az elkövetkező években újabb változás jöhet - legalábbis erre utal az ellenzék átalakulása - és a "polgárság" illetve a "polgári" szavaink visszanyerik történelmi jelentésüket. Az sem kizárt, hogy a jövőben a fogalomkör újabb kiegészítésekkel bővül majd és komplexebb megközelítésben rögzíti végre a kifejezés igazi jelentését - amit egész Európában és a világon is jelent - miszerint a polgárság az értelmiségi középosztály, politikai oldaltól és pártoktól teljesen függetlenül.

***

2017.05.20.(13:10)

A bejegyzés trackback címe:

http://pervenimus.blog.hu/api/trackback/id/tr4912527601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.